Nyelvi figyelő
IGAZÁNDIBÓL

    Az utóbbi időben meglepő módon gyakran elhangzik akár komoly előadás közben is az a szó, hogy igazándiból. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint az igazándi népies vagy bizalmas hangulatú, jelentése ugyanaz, mint az igazán szónak. Ugyanez a jelentése az igazándiból változatnak is. A szóval magával tehát nem lenne baj, inkább a szituáció és a szövegkörnyezet szokatlan. Régebben az igazándiból alakot főleg gyerekek használták játék közben, a szintén gyermekek által alkotott szóval „játszásiból” jelölt szituáció ellentéteként. Az igazándi változat, úgy látszik, manapság bekerült a mindennapi szóhasználatba, de érzésem szerint még mindig nem vesztette el azt a hangulati jelentést, ami korábban hozzá tapadt, és ezért komoly szövegkörnyezetben meglepő, némiképp nevetséges is.
    Újabban elég gyakori, hogy szövegkörnyezettől vagy szituációtól függetlenül, oda nem illő fordulatok, gyermeknyelvet idéző gügyögő szavak is elhangzanak a beszédben. Egy alkalommal annyira meglepődtem, hogy először meg sem értettem, mit kérdeznek tőlem, amikor egy komoly megbeszélés közben egy meglett korú úr a felszolgált kávéra utalva megkérdezte: „cuki?”, „tejcsi?”
    A familiáris hangvétel elterjedését a televíziós műsorokban is megfigyelhetjük. Jó példa erre számos televíziós vetélkedő, amelyekben a résztvevőket keresztnéven szólítják: Péter, Gyula és nem úgy, hogy Kovács úr, Takács úr. Azt még nem volt alkalmam megfigyelni, hogy vajon a versenyzők is keresztnéven szólítják-e a műsorvezetőt?
    Errefelé ez a fajta bizalmaskodó hangvétel nincs annyira elterjedve. A szia és talán a köszi kivételével komoly beszédben nem nagyon nyertek polgárjogot a „gügyögő szavak”. Konvencionálisabb módon viszonyulnak egymáshoz is az egymást alig vagy egyáltalán nem ismerő emberek. Ebből a különbségből néha furcsa helyzet is kialakulhat. Hogy csak egy példát említsek erre: Magyarországon egy szakmán belül (pl. tanárok) mindenki tegező viszonyban áll egymással, életkortól, nemtől, ismeretségi foktól függetlenül, errefelé viszont ez így nem szokás. Nemegyszer előfordul, hogy hazai viszonyok között egymást több éve ismerő, szakmailag jól együttműködő kollégák magázódó viszonyban vannak, ám az először látott anyaországi kollégával máris tegeződő a viszony. Ennek az ügyetlen helyzetnek „igazándiból” jelenleg nincs is megoldása.

Hódi Éva