Kirakat

    Adán az idén ismét előtérbe kerültek az egyre szebb és az egyre szaporodó virágoskertek, a zöld felületek, amik csak fokozzák minden ember környezet iránti tiszteletét és szeretetét. Most egy hagyományos, utcai veteményeskert példáját hozom fel, amelyikben a mi utcánk környékén napról-napra gyönyörködök, és „gazdáinak”, Géczi Sándornak és Géczi, született Apró Ilonának önszántamból ezúton át is adnék egy képzeletbeli díszes diplomát, hogy ilyen nagy szorgalommal és hozzáértéssel ápolják és valósítják meg nagyanyáink és nagyapáink hagyatékát.

Géczi Sándor és Ilona a kertjükben

    - Talán harminc éve hallottam, amikor Titó elnök azt mondta, hogy minden talpalatnyi földet termővé kell tenni – mondja Géczi Sándor –, és ez késztetett arra, hogy a házunk mellett heverő üres földdarabot termő veteményeskertté tegyük. Az akkori utcamegbízott ki akrta kapáltatni a veteményeket, aztán meg fel is jelentett bennünket. Ekkor Terhes Sándorhoz, a II. Helyi Közösség akkori titkárához fordultunk és felidéztük neki Titó említett mondatát. Helyeslőleg bólintott és azóta veteményeskertünket – a lopókon kívűl – senki se hábrogatja.
    A lassan kivesző parasztkerteknek ma is nemes az üzenete, hisz őseink évszázadok óta tudták, mit, hogyan és hova kell ültetni, hogy élvezhessék a házikertek áldásait és terméseit. Van, tehát, aki még ma is ismeri ezt a tudományt, nap mint nap szemünk előtt műveli és kicsiben is szemléltei a szorgalom és biológiai sokféleség példáját, előnyeit, lehetőségeit... 

Kép és szöveg: Király János