TÖRVÉNY AZ EGYHÁZAKRÓL

    A Szerbiai parlament a nemrégiben fogadta el Az egyházakról és vallási közösségekről szóló törvényt, többek között azzal a miniszteri indoklással, hogy egész Európában még csak Szerbiában nincs meghatározva az állam és az egyházak viszonya. A parlamenti vita után a többség ugyan elfogadta a törvénytervezetet, azzal, hogy a Demokrata Párt nem volt jelen az ülésen, a radikálisok pedig nem vettek részt a szavazásban. Elfogadása után a szerbiai sajtóban nagy vihart kavart az említett jogszabály. Elhangzottak olyan állítások is, hogy nem felel meg az EU-s szabványoknak, és hogy a köztársasági elnök ne írja alá, hogy a Parlament újratárgyalja.
    Az alábbiakban megpróbáljuk bemutatni ezt a vitatott jogszabályt.
    Az első szakaszban a törvény az egyének vallási és vallásgyakorlási szabadságáról ír, valamint, hogy mindenki joga, hogy higgyen vagy ne higgyen Istenben, hogy akaratától függően vallási meggyőződésén változtasson, illetve vallási oktatásban részesüljön, és az egyházi tanokat, és kultúrát fejlessze.
    A továbbiakban tiltja, hogy bárkit is kényszerítsenek olyan dologra, amely veszélyeztetné az egyén vallásgyakorlását, ill. megtiltja, hogy bárkit is kényszerítsenek a vallásáról, vallási meggyőződéséről vagy ateista mivoltáról való nyilatkozatra. A második szakasz végezetül külön hangsúlyozza, hogy Szerbiában nem létezik állami vallás.
    A polgároknak a törvénnyel és az alkotmánnyal összhangban joguk van vallási meggyőződésük kinyilatkoztatása végett nyilvános helyen gyülekezni, és joguk van szabadon csatlakozni bármelyik egyházközösséghez, vagy vallásfelekezethez.
    Ugyanakkor a törvény értelmében az egyházak és vallásfelekezetek függetlenek az államtól, és a törvény előtt egyenlők. Az állam nem akadályozhatja az egyházak és vallási felekezetek belső előírásainak érvényesítését, viszont az általuk kiadott jogerős határozatok és ítéletek végrehajtásához kérésükre segítséget nyújt.
    A papokat és egyházi hivatalnokokat az egyházak és vallásfelekezetek választják és nevezik ki, tehát az államhatalomnak semmi beleszólása nincs. A papok és egyházi hivatalnokok, az előírásokkal összhangban, szabadon és függetlenül végezhetik istentiszteleti teendőiket és nem vonhatók felelősségre az állami szervek által az istentisztelet során tanúsított viselkedés miatt. A papoknak és egyházi hivatalnokoknak joguk van részt venni a közélet minden formájában, és ebben csak az egyházak belső előírásai korlátozhatják őket. Az állam nem gátolhatja a papok és egyházi hivatalnokok polgári, ill. politikai jogainak gyakorlását. Ez azt jelenti, hogy az egyházi személyek szabadon kinyilatkoztathatják politikai „hitvallásukat”, beleszólván így közvetett módon az állam működésébe. Az állam, ugyanakkor, a törvénnyel és az egyház autonóm előírásaival összhangban, védelmezi a papok, ill. az egyházi hivatalnokok egyenruháját, rangjelzéseit és méltóságát.
    A törvény szerint hagyományos egyháznak és vallásfelekezetnek számítanak azok az egyházak és felekezetek, amelyeknek Szerbiában több évszázados történelmi folytonosságuk van, és amelyek jogi alanyisága különleges törvényen alapszik. Ezek a Szerb Pravoszláv Egyház, a Római Katolikus Egyház, a Szlovák Evangélikus Egyház, a Református Keresztény Egyház, és az Evangélikus Keresztény Egyház, valamint az iszlám, és a zsidó vallásfelekezet.
    A vallásügyi minisztériumnál bárki bejegyezhet valamilyen vallási közösséget, amennyiben megfelel a törvény által előírt feltételeknek, az alapításhoz, többek között, a Szerbiában élő nagykorú polgárok 0,001% - ára van szükség (pillanatnyilag kb. 75 személy), valamint be kell mutatni a bejegyezni kívánt vallás tanításának, céljainak, alaptevékenységének, és szertartásának alapjait, továbbá a felekezet állandó jövedelemforrásait.
    A törvény második részében az egyházak és vallási közösségek vagyonáról és pénzeléséről is rendelkezik, miszerint az egyházak és vallási felekezetek szabadon rendelkeznek vagyonukkal, és a vagyonukból származó jövedelmekkel, az ajándékokkal és adományokkal, valamint joguk van gazdasági és más tevékenységet folytatni, mindemellett az állam, a vallási szabadság és az egyházakkal és vallásfelekezetekkel történő együttműködés fejlesztése gyanánt, anyagilag is támogathatja őket. Az egyházak és vallási felekezetek megszentelt és kulturális hagyatéka nem képezheti végrehajtás tárgyát a csődeljárás során.
    A papoknak, ill. az egyházi hivatalnokoknak joguk van a szociális biztosításra (egészségügyi- és nyugdíj és balesetbiztosítás), amit a Szerb Köztársaság költségvetéséből is lehet fedezni.
    Felettébb érdekes rendelkezést tartalmaz a törvénynek az a szakasza, amelyik kimondja, hogy az egyházak és vallásfelekezetek teljesen vagy részben felmenthetők az adókötelezettség alól, noha ugyanolyan gazdasági tevékenységet folytathatnak, mint bármely más gazdasági társaság. Ez a szakasz ellentmond a „mindenki egyenlő a piacgazdaságban” elvnek, és kivételezett helyzetet biztosít az egyházaknak és vallásfelekezeteknek. Ugyanakkor, a megfelelő adókötelezettség alól teljesen felmenthetők azok a természetes és jogi személyek, akik valamilyen formában adakoznak valamely egyháznak vagy vallásfelekezetnek.
    Az egyházak a törvényes előírások tiszteletben tartásával építhetnek templomot, kolostort, közigazgatási épületet, iskolát, kórházat, lakóépületet, gazdasági és más épületet. Mindezek építésére és karbantartására az illetékes állami szerv és az önkormányzat, a lehetőségeitől függően, pénzeszközöket irányozhat elő a költségvetésben.Az egyházak és egyházközösségek a törvényekkel összhangban alapíthatnak iskoláskor előtti intézményt, általános iskolát, gimnáziumot, szakirányú és művészeti egyetemi kart. Amikor ezek az intézmények megkapják a működési engedélyüket, a hívők számával arányosan jogosulnak a költségvetési támogatásra. Teljes körű autonómiát élveznek, ami a szervezésüket és programjukat illeti, ugyanis önállóan határozzák meg a tantervet és programot, a tankönyveket és nyomtatványokat, önállóan nevezik ki és váltják le a tanerőt, ugyanakkor az említett intézmények munkájának felügyeletét és ellenőrzését is önállóan végzik, a többi hasonló intézménnyel ellentétben, amelyeket az illetékes minisztérium ellenőrei ellenőriznek. Mindemellett a törvény minden állami-, és magán-, általános és középiskolában garantálja a hitoktatást.

Vastag Róbert