Elismerések, minek az!?

    Hajszálon múlott, hogy a képen látható közel 70 serleg, és egyéb elismerés, nem került a szeméttelepre. Lehet, hogy egyesek szerint ott lenne a helyük, már bezsákolva várták, hogy a szemétszállítóba dobják őket, és mindörökre eltűnjenek az emberek szeme elől. Mit ér ez ma már – gondolhatták – semmi jelentősége nincs a 20-30-50 évvel ezelőtt megnyert, akkor megünnepelt és örömet jelentő nyilvános elismerésnek, ami az elért eredmény és siker szimbóluma.

    Különben az AFK futballklub serlegeiről, elismeréseiről, és a dokumentáció egy részéről van szó, amire a május 13.-ai munkaakció során bukkantak rá az öltöző melletti kis raktárhelyiségben, ahova minden más kacat mellett a serlegek is ott „találtak otthonra” mint értéktelen lim-lom. Furcsa, megmagyarázhatatlan és felháborító a futballklub mindenkori vezetőségének ilyen viszonya a saját munkáját igazoló bizonyítékok irányába. Ezúttal nemcsak a mai vezetőségről van szó. Ez az eset híven tükrözi a mai futball helyzetét, a vezetőség hozzáállását, ezek után nem nagyon kell csodálkozni, hogy ilyen egy legrégibb, legtömegesebb legnépszerűbb klub helyzete. Hogyan akarjuk nevelni a fiatalokat, megértetni velük a jelent, amire a jövőt kell, hogy építsék, amikor semmibe veszzük, a szemétre dobjuk a múlt eredményeit!? Hogyan magyarázzuk meg nekik, hogy érdemes sportolni, rúgni a labdát, megizzadni a sikerért, amit a végén egy serleg, vagy érem fejez ki legjobban.
    Az egyik szervezőnek köszönhetően, aki észrevette és felismerte a szemétre szánt trófeákat, eszmei értéküket, visszakerültek ugyanoda (igaz, nem a klubhelyiségbe), egy kis raktárhelyiségbe, és egy szekrényben várják sorsuk jobbra fordulását.

V.J.