A tények és a valóság

    Aki nem is követi a községünkben történő eseményeket, bármilyen okból is kifolyólag, annak is feltűnik a sok változás. Építkezések, több milliós beruházások történnek. A jelenlegi községi vezetés jó úton jár, hogy a másfél évvel ezelőtt meghirdetett céljait megvalósítsa. Miniszterek jönnek, mennek. Szerbia elnökétől kezdve, számos miniszter és más magas rangú köztársasági és tartományi tisztségviselő látogat el hozzánk. Kevés község dicsekedhet ezzel, és ami a legfontosabb többnyire nem üres kézzel jönnek. Mindehhez kellett egy alapos és szerteágazó tervezés, egy higgadt és megfontolt politizálás, és nem utolsósorban egy képzett csapat. Egy csapat melynek munkáját több kis csapat segíti. Ada hallatja magát, hiszen Szerbiában mindössze néhány községnek van kidolgozott fejlesztési stratégiája. Tudják mit akarnak, és a célok eléréséért mindent megtesznek. A felsőbb fórumokon is csak az ilyen hozzáállást és törekvéseket jutalmazzák.
    Sajnos nem mindenki tud egyformán örülni az elért eredményeknek. Vannak, igaz nem sokan, akik puszta elfogultságból nem osztoznak a sikerekben. Vannak olyanok is, és nem is kevesen, akiknek a mindennapi megélhetési gondjaik árnyékolják be életüket. Nem munkanélküliek ők, csak megalázóan keveset keresnek. Lesújtó és felháborító amikor azt halljuk hogy egyes vállalkozóknál a dolgozók 12-14 órás munkaidővel 40-45 dináros órabérért dolgoznak. A dolgozókhoz való ilyen viszonylás, a mai világban egyszerűen elfogadhatatlan. Ezek az állapotok már nem is annyira a vadkapitalizmusra jellemzőek, engem inkább a régmúlt idők rendszerére emlékeztetnek. Egy biztos, ezek a viszonyok előbb vagy utóbb el fognak tűnni, mert ami nem jó, ami nem egészséges az egyszerűen elhal.
    Van itt még egy eset, amely felett nem hunyhatunk szemet, és amelyről feltétlenül szólni kell. A két hete történt középiskolások ballagása utáni vasárnap megdöbbentő látvány  tárult elénk. Letört virágtartók, betört kirakatok, felborított szemetesládák. Úgy is mondhatnánk JÖTTEK, LÁTTAK, TÖRTEK. Nagyon kis vigasz az, hogy állítólag vidékiek voltak, és nem is ballagók, hanem az egyik szórakozóhelyen születésnapot ünneplő vidéki fiatalok. Tény hogy megtörtént. Sokan felháborodva kérdezgették, tegyük hozzá jogosan, hol van ilyenkor a rendőrség? Mindez a központ és annak közelében történt. Azt sem mondhatja senki hogy ez egy váratlan esemény volt, ezt előre sejteni lehetett. Ebből okulva a jövőben jobban oda kell figyelni, mert javaink megőrzése közös érdek. Mindez eléréséhez pedig már a fiatalok segítségére is szükség lesz.

Gecse István