A mángold

    A céklával rokon mángold kevéssé ismert Vajdaságban, inkább a tengermellék növénye. Ott fogyasztják nagy mennyiségben. Mindenütt a kiskertek növénye, üzemszerű termesztése nem ismert. Vitamin- és ásványi anyag összetétele a sárgarépához hasonló, valamivel kevesebbet tartalmaz belőlük. Kiváló étrendi hatása és sokoldalú felhasználhatósága miatt ajánlott megismernünk és fogyasztanunk.
    Környezeti igénye sokban hasonlít a céklához. Az árnyékot nem tűri, sok meleget igényel, ezért túl korán nem szabad vetni. Elsősorban a vályogtalajokat kedveli, öntözni csak nagy szárazság esetén szükséges.
    Két fajta típusa ismert. A levélmángold erősebb levéllemezt, de vékonyabb, rövidebb levélnyelet fejleszt, míg a levélnyélért termesztett fajtának kisebb a levéllemeze, de igen vastag, hosszú, lédús levélszárat növesztenek. A fajták között jelentős eltérés van még a levéllemez színében, vannak országok, ahol a világosabb színűek, míg máshol a sötétzöldek a kedveltebbek.
    Magvetéssel szaporítjuk. Legkorábban április közepén vethető, de jobb májusban vetni. Június közepe után már ne vessük! A lombjáért termesztett fajtákat 40x15-20 cm-re, míg a levélnyél mángoldot 50x25-30 cm-re vessük. A magvetés optimális mélysége 3 cm. 100 négyzetméterre megközelítőleg 200-250 g vetőmag szükséges, 10-14 nap után csírázik.
    A kifejlett mángold a hideget jól bírja, szedésével nem kell sietni, októberben, novemberben szoktuk vágni. A gyomláláson, kapáláson és az öntözésen kívül ápolási munkát nem igényel.

Sterbik Ildikó