BÉCSI KINCSEK

    Több száz ember gyűlt össze május 20-án, szombaton este az adai színházteremben, amikor a Vadvirág Hagyományápoló Kör II. Tavaszi fesztiváljára került sor. A lelkes csoportok szervezetten érkeztek Magyarkanizsáról, a burgenlandi Őrszigetről, és a jelenlévők nagy megelégedésére, nem kis sikerrel mutatkozott be három Bécsből érkezett szakkör.
    Szívet szorongató élmény volt látni, hogy a valamikor községünkből elszármazott honfitársaink és gyermekei milyen odaadóan ápolják és építik a velünk együtt tanult kultúrát és hagyományokat. Lássuk csak kik is ők?
Csupa ismerős arc, hiszen ők néhányunk osztálytársai, szomszédjai, barátai, gyerekei, unokái ... Igen, ezeket az ügyes fiatalokat Kiss József és felesége Kiss Lehóczki Ilona verbuválta Adára. Tőlük érdeklődöm a táncosok és a szavalók előadásáról:
    - Mint ahogy láttátok is, több csoportban működünk – meséli a Moholról elvándorolt tanító néni, Ili – és ma már elmondhatom, hogy nem kis sikerrel. A Délibáb tánccsoportunk már több mint ötven éves tradíciót tudhat magának, és már 100-tól is több alkalommal lépett fel Ausztriában, Németországban és természetesen Magyarországon is. Az együttes előadásában két fő elemmel variálunk, az egyik a kifinomított balett-elemekkel ellátott színpadi koreográfiával kialakított stílus, míg a másik a Kárpát-medence falvaiból összegyűjtött eredeti néptánc-motívumok. A Délibáb táncegyüttes sikerei után a következő lépés természetes volt. 2003 szeptemberében a Szivárvány gyermekcsoportban lehetőség nyílt a gyerekeinknek, és természetesen nem csak a magyar ajkúaknak, hogy megismerjék a magyar népi kultúra szépségét és gazdagságát. Itt általános iskolás gyerekek játékokat, dalokat és táncokat gyakorolnak be Karin Steip és Fritz Oberhofer vezetésével.

    Szinte tükröződik Ili arcán a valamikori pedagógusi megszállottság, és egyértelmű, hogy szereti, amit csinál, és neki még Bécsben sem mindegy, hogy a fiatalok mivel töltik szabadidejüket.
    - Tudod, a sikerélmény kedvet és erőt adott ahhoz, hogy megalakítsunk egy gyerekeket toborzó szakosztályt, egy hagyományokat ápoló szakkört, ahol tagjaink gyerekei unokái is ki tudják venni a munkából részüket. Célunk és ma már feladatunk a magyar nyelv és kultúra fenntartása, hagyományaink megismerése, valamint a régi és az új otthon közti tevékenységek ápolása. Tematikus foglalkozások, mint pl. anyák napja, Mikulás, karácsony, azonkívül igyekszünk a gyerekekkel megismertetni irodalmunk és történelmünk fontosabb állomásait. Kis csapatunk kb. 20 tagot számlál, és velük Nagy Veronika, Virág Erika és én foglalkozunk.
    Miután hosszú beszélgetés után elválltunk a bécsi csoporttól, megelégedéssel fogalmazódott meg bennem, hogy milyen szép az, amikor a rendezvényen, vagyis a Tavaszi fesztiválon túl, azt látjuk, hogy ez nem csak tradíció-tudat, hanem jel, amely arra mutat, hogy vannak még olyan emberek, akikre számíthatunk, hogy nem engedik feledésbe merülni hagyományainkat az országhatárokon túl sem, sőt óvják és szítják e lángot

Sáfrány Ágnes