PÜNKÖSDI  NÉPSZOKÁSOK

    A húsvét utáni ötvenedik napon, így ebben az évben június 4-én, vasárnap ünnepli a keresztény világ a szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását, azaz pünkösd napját.                     
    Krisztus menybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték pünkösdöt. Hirtelen hatalmas szél támadt, amely betöltötte az egész házat, ahol összegyűltek, majd lángnyelvek jelentek meg, melyeket szétoszlattak, és leszálltak mindegyikükre – megteltek Szentlélekkel. Ezután különféle nyelveken kezdtek el beszélni, ahogy a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. A Jeruzsálembe tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti. Előállott Szent Péter, és prédikálni kezdett. Sokan megértették beszédét, és belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek.
    A pünkösdöt egyébként a keresztény egyház születésnapjának is tartják.
    Piros pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa sok országában.
    De mi is ez az ünnep? Vagy talán már mifelénk az ehhez fűződő népszokásokat már réges-rég elfelejtettük?
    Egy biztos, pünkösd napjára minden felébred. Abbahagyja a téli lusta nyújtózkodást az ember, állat és természet. Kijavul az idő, és zsong a természet.

Pünkösdi királynő-választási tánc a
Vadvirág HK tánccsoportjában, Szabóéknál

    A régiek ilyenkor azt mondták, álljunk meg egy pillanatra a nyári munkák előtt, és imádkozzunk a bő termésért, gyermekáldásért, majd végül mondjunk köszönetet az új életért. Erre szolgált a pünkösd utáni ötvenedik nap. A templomokban évről évre megemlékeznek erről a napról, amikor az ünnep alkalmával a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként pedig fehér galambot repítettek szabadon.
    Néhány faluban még ma is élnek a pünkösdhöz fűződő hagyományok, vagy játékok mint például a pünkösdkirály választás, a pünkösdkirályné járás, vagy a törökbasázás és ehhez hasonló hagyományok.
    A múlt században ezen a napon még általános volt a Tiszában való hajnali fürdés, hogy elkerülje a fürdőzőt minden betegség. A lányok is megfürödtek ilyenkor a Tiszában. Se menet, se jövet, se fürdés közben egy szót sem szóltak egymáshoz, abban a hitben, hogy így nem fog rajtuk semmiféle rontás.
    A pünkösdkirály választás amolyan legényvirtus volt, lovas versennyel, tűzugrással és tekézéssel. Aki mindenben a legderekasabbnak bizonyult, egy évig, mert csak ilyen rövid volt a pünkösdi királyság, ingyen ihatott a falu kontójára, és minden mulatságra hivatalos volt. Az ünnep alkalmával még a szigorú udvarlási szabályok is enyhültek, és a lányok bátran mutatkozhattak választottjukkal.
    A legszebb kislányt választották meg kiskirálynénak, ami nagy tisztesség volt. Mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekekkel köszöntve a háziakat és virággal szórták be a szobát. A játék végén a háziak megkérdezték: Hadd látom a királynétokat édes-e, vagy savanyú? Fellebbentették a díszes kendőt,és megcsiklandozták a kiskirályné állát. Ha a kislány mosolygott, de nem villantotta ki a fogait, a háziak megnyugodtak, mert ez jó termést jelentett. A szereplőket almával, tojással, és pénzzel jutalmazták.
    A törökbasázáshoz egy 10–12 éves fiút öltöztettek selyembugyogóba, és turbánt kötöttek a fejére. Égetnivaló kölyköt választottak erre a szerepre, aki amúgy is rászolgált a verésre, de azért persze kitömték a ruháját szalmával, hogy ne fájjanak az ütések olyan nagyon. Összeláncolt kézzel vezették végig az utcán, a kísérők énekeltek, a basa ugrándozott, a nézők pedig zöld gallyakkal püfölték boldogan.
    Ezek a szokások ma már kihalóban vannak, de az ember érzi, ünnepre, játékra, társaságra és mulatságra szüksége van ma is. Üzenetet hordoznak ezek az ünnepek, mert az ember és a természet szeretetét hirdetik, csupa olyat, amiben mi is megkapaszkodhatunk, és amik által továbbléphetünk pünkösdvasárnap, hétfőn és kedden, szerdán,… és más hétköznapokon.

Sáfrány  Ágnes