AKIT MOHOLIKÉNT TISZTELÜNK
Moholy-Nagy László, a képzőművészet óriása

    A májusi adai Nemzetközi Kézimunka és Gyűjtemény-kiállítás alkalmával robban be ismét a köztudatba Moholy-Nagy László neve, minthogy a helybeli amatőr képzőművészek csoportja e nagy művész nevével jegyzi magát és e név alatt állította ki műveit. Ki is volt Nagy László, hogy vezetéknevévé tette Moholt, és így a hozzá való vonzódása és szeretete jegyében a világ minden sarkába eljuttatta?
    Moholy-Nagy László (1895-1946) alighanem a modern művészet legsokoldalúbb egyénisége. „Festészetben, szobrászatban és építészetben, színházban és ipari formatervezésben, fényképezésben és filmben, hirdetésben és tipográfiában egyaránt arra törekedett, hogy a tér és az idő viszonyát, azaz a térbeli mozgást értelmezze” – mondja róla Walter Gropius, a weimari Bauhaus igazgatója, aki a huszas évek elején meghívta intézetébe professzornak. Később, élete végéig Chicagóban „mérnök-művész”, „feltalálóművész” volt.
    Gyermekkorának egy részét viszont Adán és Moholon töltötte, hisz édesanyja Weis Lipótné, Stein Karolina két fiával, Jenővel és Lászlóval átköltözött Moholba, ahol a jómódú nagybácsi, Nagy Gusztáv moholi ügyvéd viselte gondjukat. A harmadik gyermek, Ákos, Adán született 1897. március 19-én. Adán egy bérelt házban laktak a főutcán „az Erzsébet Szállótól (mai városháza) két-három házzal lejjebb, Mohol irányában, az Offner-ház mellett. Velünk átellenben egy ártézikút volt, 12 lépcső vezetett le hozzá” – mesélte később testvére, Jenő. Ez a ház a mai Tito marsall utca 8. számú épülete, egykor Goitan Dávid, ma a Csányi család tulajdona.
    Nagybátyja, dr. Nagy Gusztáv, jól menő ügyvédi irodát tartott Moholon, ahová később átköltöztek. Ez a ház, átalakított külső falazattal, de csaknem változatlan udvari résszel Moholon, a szintén Tito marsall utca 53 szám alatt áll, és manapság a Jaksity-család tulajdona.
    Mind a három Weis Gyermek az adai izraelita népiskolába járt, László itt próbálkozott először alkotni: „hat-hét éves korom óta rajzolok”. Élete legboldogabb pillanata: „Még gyermek voltam, amikor barátom kezembe nyomott egy újságot, benne első nyomtatásban megjelent versemmel”.
    Mohol község nevét 1919-től kezdve a Nagy névvel együtt használta, kettősnévként. Eredetileg moholinak kellene írni, de Moholt Moholy-nak is írták, a népnyelv Mohojnak, lakóit mohojiaknak mondja. Így a művész nevét helyesen Mohoj-Nagy-ként kell mondani. (Bővebben lásd Kalapis Zoltán Festők nyomában c. könyvében, Forum Könyvkiadó, 1990.)