„Újév, Újév, újesztendő
Hány csemetéd van?
Tíz meg kettő.”

    Telik az év, gyűlnek a napok, ünnepek váltják a dolgos heteket, de a piros betűsök közül külön kiemelkedik karácsony. Erre valahogyan mindig jobban készülünk. Megteremteni, érezni akarjuk azt a semmivel össze nem hasonlítható meghittséget, amit évszázadok óta hordozunk magunkban.
    Készülünk rá érzelmileg és igyekszünk hozzá alakítani mindennapi életterünket, lakókörnyezetünket. Egy csöppnyi koszorú, gömb, vagy színes szalag a megszokott rendben, az állandóban, valami változót, újat hoz! A váratlan, eddig szokatlan látvány, érzelmileg is ráhangol az elkövetkező ünnepi hangulatra. Ünneplőbe öltöztetjük az otthonunkat és természetesen a szívünket is.
    Az advent, várakozás a Messiás eljövetelére, az egyházi liturgiában meghatározott rend szerint telik. A karácsony felé fogyó vasárnapok számával, nő az adventi koszorún meggyújtott gyertyák száma.
    A karácsony, a tél közepén az élet megújhodását és az életbe vetett örök hitet kifejező örömünnep.

Sterbik Ildikó