Vidékünk páratlan termékei

    Igaz, novemberben Márton napon a néphittel ellentétben nem hullott le az első hó, azért a tél nyújtogatja a lábát erre felé. Most már egyértelműen hideg van, és lassacskán a havat is várhatjuk. A várakozás olyan szép dolog, és talán a legjobb is az egészben. Mert azért a hó és a fehérség gyönyörű látvány, de leginkább akkor, ha meleg szobában vagyunk. Azért szeretnénk, ha a Télapó és a karácsony tiszteletére, a gyerekek nagy-nagy örömére leesne a hó.
    A jó gazda pedig betelel, és készül az új idényre, termelésre. Gondolatban. Tervekkel. Nemcsak hogy mit termeljen és mennyit. Nemcsak hogy jó minőségű és szép legyen a termés. Ezt már mind tudja. Tudja, hogy mit kell megadni a földnek, a növénynek, hogyan kell ápolnia, mikor kell betakarítania stb. Nem a megtermelésben van a gond, hanem inkább az értékesítésben. Manapság az értékesítés tudományát „marketingnek” nevezik, és divatos üzletágnak tekintik. Olyan üzlet, amely arról szól, hogyan adjunk el valamit, amiből már úgymond telített a piac. A kínálat egyre bővül, új és új szállítók ostromolják a vevők pénztárcáját, nagyon sokszor a hazai őstermelők kárára. Piaci leleményre van szüksége a hazai termelőnek, ha nem akarja, hogy az áru a nyakán maradjon. A régiek, az ízig-vérig kereskedők persze tudták, miként kell kapósabbá tenni, kínálni a portékát. Ne becsüljük le mi sem magunkat, és szép, jó minőségű, alig vagy egyáltalán nem vegyszerezett termésünket sem. Adott nekünk a Teremtő józan paraszti észt, ne szégyelljük a piacon a külföldivel szemben kihangsúlyozni a futaki káposztát, a péterrévei uborkát. A származási hely megnevezése bizalmat sugall a termék iránt, érték növelő jelző. A kialakult hagyomány persze nem véletlen, hiszen éppen az említett tájakon van hagyománya, gyakorlata annak a terméknek, jól bevált módszere a termesztésének. Ne kelljen nekünk minden áron a görögországi és a spanyol görögdinnye, a kínai foghagyma, amikor a hazai földön nevelt „gyurgyevói” dinnye édesebb, a moholi zöldség szebb, az adai paradicsom, paprika jobb, az itteni méhészek és állattenyésztők is tudják a dolgukat, és sokszor a hazai barack mosolygósabb.

Sterbik Ildikó