HOGY MINDEN NAP KIS KARÁCSONY LEGYEN

    Sajnos az emberek túlnyomó többsége igazából csak ha bajban van, és ünnepkor figyel a másikra, akkor igényli a segítséget, vágyik szeretetre. Ma már sokkal több jut a „bajból” mint az ünnepből. Karácsony, az ünnepek közül a legszebb ünnep. Különleges varázsa megnyitja még a legzárkózottabb szíveket is. Most mindenki ajándékozni, örömet akar szerezni. Ajándék, öröm. Sokaknak mindez nem adatik meg. Ilyenkor egy-két kedves szó, a család közelsége számít a legnagyobb ajándéknak. Nagy kár, hogy ez a csodálatos hatás az emberekre csak egyszer van egy évben. Az ünnepek elmúlásával nagyon sok szív újra bezárul, elfeledve ünnepet, szeretetet. Bár csak egy kis rés maradna minden szíven nyitva, akkor sok embertársunk egész éven át nem érezné a törődés és a szeretet hiányát. Kis karácsony lehetne minden nap. Mert nincs olyan ember, bármilyen erősnek és keménynek is tűnik, hogy ne igényelné a szeretetet, hogy szerethessen. A sors, az élet nem mindenkivel, bánik kesztyűs kézzel. Egy kis odafigyeléssel, törődéssel könnyíthetünk a terhek viselésén. Egyet tudnunk kell, utólag már bepótolni semmit sem lehet. A mai simogatást, a holnapi csókok sem pótolják. A ma elmulasztott tízperces látogatást, a holnap ott töltött órák sem feledtetik. A ma átnyújtott egy szál virág többet ér, mint a kései csokor. Egy biztos, előbb vagy utóbb mindenki szembesül lelkiismeretével. Önmagával kell szembenézni. Ha előbb nem, élete alkonyán. Leltárt készít, mit tett és mit tehetett volna. Az akkor hullajtott könnyek már későiek és nagyon keserűek.
    Kihasználom az alkalmat, és megköszönöm minden kedves olvasónknak, hogy egész éven át kitartottak mellettünk.
    Kívánok mindannyiuknak jó egészséget, békés, meghitt KARÁCSONYT, és szebb, könnyebb, BOLDOGABB ÚJÉVET.

Gecse István