Kezdőoldal - Početna stranaLegújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztőség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matičaraArchívum - ArhivaLinkek - LinkoviVendégkönyv - Knjiga utisakaE-mail

  2005. december

Címoldal
Hogy minden nap kis karácsony legyen
Újév, Újév, újesztendő...
Karácsonyi köszöntő
Elfogadták a 2006. évi költségvetést
Korszerű számítógép a Körkép szerkesztőségének
Adán megalakult a Rákóczi Szövetség helyi szervezete
A Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és a Bolyai Alapítvány
Megőrizni és ápolni anyanyelvünket
Karácsonyi varázs
Nekik is van hely a Nap alatt
A tanácsülésen hallottuk
A fejlődés mellett szavaztak a polgárok
Előadássorozat a helyi önkormányzatokról
Állásbörzét tartottak Adán
Átadták a felújított tornatermeket Adán
Jótékonysági bál Törökfalun
A tájékoztatási eszközök szerepe a többnemzetiségű közösségekben
Esélyegyenlőség az Európai Unióban
Egy kicsit dicsekedjünk is…
Több mint harminc éve egy fedél alatt a kedvencekkel
Vadásztalálkozó
Egészségünk érdekében
Pártba tömörülnek a környezetvédők
Fiatalok írják
Nyelvi figyelő
Rendőrségi hírek
Hírek, események
Zöld levél
Vidékünk páratlan termékei
Köztéri emlékművek, szobrok, emléktáblák
Sport
Árnyas oldal
Tarka oldal
Impresszum

Megőrizni és ápolni anyanyelvünket

„Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.”
(Vörösmarty Mihály)

    Szűcs (Katona) Piroska, a tehetséges, munkáját szerető tanárnő a tengeren túl is tudja, mit kell tennie, a legnemesebb célt tűzte ki maga elé: az ott élő magyarok gyerekeit tanítja a szép magyar beszédre, a magyar kultúrára, nemzetünk történelmére.
    Egy kedves kolleganőmről van szó, aki adai születésű, s Kanadában, Guelphben telepedett le férjével. Történelemtanárként dolgozott az óbecsei Petőfiben, s nemcsak a tantervben előírt történelemre tanította a gyerekeket, hanem olyannyira megszerette velük a nemzetünk történelmét, hogy a Figyelő diáklapunk hasábjain egy rovatot indítottunk, melyben a magyar történelemről írtak, hogy minden diák még jobban megismerje a magyar történelmet…


A család

    Ma már nem akadály a nagy távolság, nemrég is hazalátogatott. Akkor beszélgettünk el a munkájáról, az ottani életről…
    – Először Magyarországra mentetek, most Kanadában éltek.
    ­– Igen, 1991. őszén mentünk át Magyarországra, mint akkor oly sokan a háborús helyzet miatt. Nem éreztük ott jól magunkat, pedig a párom már dolgozott is. Azért hagytuk el az anyaországot, mert lépten-nyomon éreztették velünk, hogy idegenek, külföldiek vagyunk. Ez fájt. Kanada befogadott bennünket!
    – Hogyan találtátok föl magatokat?
    – Nagyon sok ismerősünk van kint Adáról, meg a nagynéném és nagybátyám már 38 éve ott él. Hamar munkát kaptunk. Igaz, nem azt tettem, amit szerettem volna. Nagyon nehéz volt, de pénzt kerestünk! Ingeket hajtogattam egy varrodában hat hónapig. Közben angolul tanultam… 1993–ban megszületett a fiunk. Hogy otthon maradhassak vele, mások gyerekeire is vigyáztam. Abban az időben nagyon sok vajdasági magyar család ment ki Kanadába. Mondhatom, az ismerőseink gyerekeinek a vigyázásával kezdtem „karrieremet.”
    – Magyar iskolát alapítottál.
    – Mondhatjuk így is, mert addig nem volt. Érdeklődtem, s megtaláltam a Nemzetközi Nyelv Iskoláját, melynek a vezetője egy nagyon kedves olasz nő volt, s útbaigazított: 25 magyar tanulót kellett összegyűjtenem, s megnyithattam a magyar osztályt. Tehát 1994. őszétől tanulnak a magyar gyerekek magyarul, mely valójában anyanyelvápolás. Szombatonként jövünk össze, mert munkanapokon ők angol iskolába járnak. Engem az iskolaszék finanszíroz, a gyerekeknek ingyenes a tanítás.
    – Sok tanulód van?
    – Mind több és több. Tavaly szeptemberétől két magyar osztály indult, és az idén is két csoportunk van. A kicsiket, az óvodásokat és az elsősöket Barsi Sarolta óvónő vezeti, aki dreai születésű, Szabadkáról jött. A nagyobbakat, másodiktól nyolcadikig én tanítom, 27–en vannak az én csoportomban. Néha középiskolás korukban is eljönnek…


Magyaróra Kanadában

    – Milyen program szerint dolgozol?
    – Én állítom össze, mégpedig több tankönyv alapján a tanulók tudásszintjének, érdeklődésének megfelelően. Könyveket a Magyarok Világszövetségétől és a Kossuth Háztól is kaptam. Magyar népmesékkel, gyermekdalokkal, körjátékokkal, történelmi mondákkal ismertetem meg a gyerekeket. Természetesen megtanulnak magyarul helyesen beszélni, írni, olvasni… Ünnepségekre is készülünk, verseket tanulunk karácsonyra, anyák napjára… Tavaly megemlékezünk március 15–éről, melyet a Kossuth Házban szoktunk megtartani. A magyar szentmisén pedig betlehemezünk… Már négy-öt éve sikeresen részt veszünk a dél – ontarioi magyar iskolák szavalóversenyén is. Minden évben érmekkel tértünk haza. Mindenesetre nagy tisztelet a szülőknek, akik elviszik a gyermekeiket a magyar iskolába, és otthon is igyekeznek megőrizni és ápolni anyanyelvüket!
    – Angol tannyelvű iskolákban is dolgozol. Itthoni diplomával?
    – Két különbözeti és egy államvizsgát kellett tennem. Helyettes tanárként is dolgozom a guelphi katolikus angol iskolákban. Ott úgy van, hogyha egy tanár hiányzik, beteg vagy továbbképzésen van, helyettest hívnak. Ekkor tanári diplomával rendelkező pedagógusnak kell helyettesíteni. Én húsz iskolában dolgozom, amikor szükség van rá, helyettesítek. Elégedett vagyok, mert szeretem a hivatásomat.
    – Továbbképzésre is szoktál járni?
    – Minden évben megszervezik az Észak Amerikai Magyar Tanárok Konferenciáját, melyen, ha nincs túl messze, én is részt veszek. Az idén Torontóban, tavaly Hamiltonban, azelőtt Montrealban tartották. Nagyon sok jó ötletet, tanácsot kapunk egymástól.
    – A család már jobban tud nélkülözni, hisz nagyok már a gyerekeitek.
    – Igen. András már 12, Balázs 7 éves. Ők itt születtek, angol iskolába járnak. Mindketten nagyon jól tanulnak, ügyes gyerekek. Szépen zongoráznak és verselnek. Andris minden évben hozott haza érmet a magyar szavalóversenyről, s az angol iskolában is többször lett osztályelső. Természetesen kitűnően beszélnek magyarul.
    Gratulálunk a tanárnőnek e nemes munkához, s kívánjuk, továbbra is küzdjön a tengeren túli magyarok magyarságának megmaradásáért, mert: „A magyar nyelv így fog tovább élni: a magyar ember erejének, életkedvének, életrevalóságának fegyvereként” – mondta egykor Móricz Zsigmond.”

Koncz (Pósa) Erzsébet

decembar 2005.

Naslovna strana
Razmišljanja o velikom hrišćanskom prazniku Božiću
Usvojen je predlog budžeta za 2006. godinu
Poseta pokrajinskih funkcionera u Adi
Uloga medija u multietničkim zajednicama
Sastali su se stari lovci
Molski dobošar
Vesti iz policije
Akcije u saobraćaju
Novosti iz Zoo vrta
Impresum


Design by VA