Teológiai gondolatok
Szént Péter, és Szent Pál emléknapjára

    Szent Péter és Szent Pál az Újszövetség kimagasló egyéniségei. Mindkettőjüket maga Krisztus választotta ki tanításának követésére és hirdetésére. Pétert, a halászt, még a történeti Jézus hívta el eredeti foglalkozása mellől, Pált, a sátorkészítőt a már megdicsőült Krisztus.
    Péter nap, mint nap együtt lehetett az Úrral. Hallhatta Jézus Isten országáról szóló tanítását, látta csodáit, hallgatta példabeszédeit. Pál csak a damaszkuszi úton, megtérésének eseményekor látta az immár feltámadt Krisztust. Ez a találkozás azonban alapjaiban változtatta meg addigi életét: Krisztus üldözőjéből Krisztus követője lett.
    Péter Jézus elfogatásának éjszakáján a megtorlástól való félelmében háromszor tagadta meg az Urat, majd a feltámadt és megjelent Krisztusnak ugyanennyiszer erősítette meg iránta érzett őszinte szeretetét. Pál hithű zsidóként üldözte a Krisztus-követőket, de a megtérése elég volt ahhoz, hogy addigi életének minden értékét szemétnek tekintse és megértse: már nem az üldözők, hanem az üldözöttek oldalán van a helye. Betegsége ellenére is teljes odaadással hirdette Krisztust, a Megváltót, az Ő tanítását és Isten Evangéliumát.
    Addig, amíg Szent Péter tevékenysége a körülmetéltek körére összpontosított, Pál a damaszkuszi úti események után magától a Feltámadottól kapta meg a pogányok megtérítésének nehéz és veszélyes feladatát.
    Missziós útjai során mind a két apostol keresztény közösségeket hozott létre, tanításaik pedig a keresztény élet alapjául szolgáltak.
    Az első európai keresztény közösség létrehozása Szent Pál apostol nevéhez fűződik, aki Filippiben egy Lídia nevű bíborárus asszonynak és családjának a megkeresztelésével megnyitotta a kereszténység kapuit egész Európa felé.
    A két apostol nem csak létre hozta a keresztény közösségeket, hanem levélben buzdította őket és tanította is a keresztény értékekre. Ezek a levelek az Újszövetség kimagasló írásai.
    Péter apostol első és második levele Jézus istenfiúságára helyezi a hangsúlyt, aki a Megváltóként jelent meg a világban. A levelek kitérnek a hit és hitvédelem fontosságára, és élesen fellépnek a tévtanok terjedése ellen.
    Pál apostol tizenhárom levele (a neki tulajdonított Zsidókhoz írt levél szerzője ismeretlen személy!) az általa alapított egyházakhoz írt levelek. E levelek fő témái a megfeszített majd feltámadt Krisztus, aki Isten Fiaként véghez vitte a megváltás művét, Isten Evangéliuma, a megigazulás, Isten kegyelme.
    Az apostolok tevékenységét a pogány Római Birodalom több ízben is börtönnel sújtotta.
    Mindketten életüket áldozták fel a keresztény hit hirdetéséért, Jézus Krisztus követéséért. Mártírhaláluk Néró császár idejére esik, aki a hagyomány szerint Kr.u. 67-ben végeztette ki mindkét apostolt ugyanazon a napon. Pétert keresztre feszítették, Pált pedig, mint római szabad polgárt, lefejezték.
    A római Szent Péter bazilika és Szent Pál bazilika e két apostolóriásnak állít maradandó emléket.

Morvai Matild, MA