TARKA OLDAL
ŠARENA STRANA
Trófeakiosztás ifjú kézilabdázóinknak
Podela medalja mladim rukometašima
A Kerekítő Magyar Pedagógusok Egyesülete
Volt egyszer...
című rajzkiállításának díjazottjai
Kisképek nemzetközi kiállításának megnyitása
az adai Szarvas Gábor Könyvtár kiállítótermében
Adai orchideák
FKJ
A GÖRBE VONAL
Az íróasztalom szélén egy szép fehér papírlapon szabályosan átívelő görbe vonalat vettem észre. Mintha finoman kihegyezett grafitceruzával rajzolta volna oda egy láthatatlan kéz. Hivalkodóan tekint vissza rám egyenes görbeségével. Mintha az a láthatatlan kéz az ellipszisnek a hosszabbik, a nyújtottabb felét fektette volna oda le: egyenes görbeségén egy rezdülés sem látszott.
Néztem egy ideig ezt a tökéletes gyöngédséget, azt a finomságot, ami abból a görbe vonalból sugárzott. Aztán hozzáértem a vonalhoz ösztönszerűen arra gondolva, hogy hátha kisimul, kiegyenesedik. És ekkor lepődtem meg! A vonal úgy jött ujjaim után, ahogyan csak akartam. Lett belőle egyenes, kör alakú, meghatározhatatlan figurát ábrázoló, eltűnt, majd újra megjelent. Hullámzott, ha azt akartam, hegyet-völgyet alkottam belőle, játszottam a vonallal, mint egy kisgyermek, olyan szimpatikus volt. Úgy láttam ő is szeretett játszani, soha sem adta fel, mert ahányszor magára hagytam, kirúgta magát. Rakoncátlanul furcsa helyzeteket alakított ki, de a végén mindig megmaradt görbe egyenesnek… és így ment ez egy jó ideig. Játszottunk, a vonal és én, észre sem véve az idő múlását.
A görbe vonal a fehér papírlapon unokám hosszú hajszála volt.
Vastag J.