120 ÉVE SZÜLETETT RÁKOSI

• Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára, magyar miniszterelnök 1892. március 9-én született Adán, a mai Karađorđe utca 2. alatti ház helyén állt apró parasztházban és 1971. február 5-én halt meg a Szovjetunió-béli Gorkijban, ahová magyarországi bukása után száműzték.

Rákosi M.

    Apja Rosenfeld József, zsidó kiskereskedő, anyja Léderer Cecília,  akinkek összesen tizenkét gyermekük született, köztük Mátyás a hatodik (Béla 1886., Ludovika Lujza 1885, Jenő 1887., Jolán 1888., Matild Gizella 1890., Mátyás 1892., Izabella 1895., Margit 1896., Zoltán 1898., Mária 1902., Ferenc 1904., Dezső 1906. és Hajnal 1908.). Az idősebb Rosenfeld a dualizmuskori divatnak illetve a szükségszerűségnek engedve Rákosira magyarosította nevét még 1904-ben (néhol tévesen olvasható, illetve elterjedt pletyka, hogy eredeti neve Róth Manó lett volna – valójában ez egy később ráragasztott gúnynév volt; a rot - németül vörös - a kommunisták által használt színre utalt). Az apai nagyapja falusi kovács volt, és az 1848-as szabadságharc idején a helyi népfelkelők kaszáit egyenesítgette és emiatt később menekülnie kellett. Apját a faluban Kossuth-zsidónak is hívták, mivel a Kossuth-párt támogatója volt. A kis Matyi Adán, a mai állatorvosi állomás előtti téren játszott gyermek-társaival és az ötvenes években még több adai ember is emlékezett rá, mint vörös hajú játszótársára. Először Adán, majd elköltözésük után Sopronban végezte az elemi iskolát, 1910-ben a szegedi főreáliskolában érettségizett jeles eredménnyel. Tanárai szerint az ifjú Rákosi rendkívül éles eszű, ennélfogva érdeklődő természetű volt.
    Ezután a Keleti Kereskedelmi Akadémia külkereskedelmi szakán folytatta tanulmányait. 1912-től Hamburgban, 1913-ban Londonban tanult ösztöndíjasként. A fiatal Mátyás érettségi után eredményesen el is végezte a Keleti Akadémiát, ahol külkereskedelmet és idegen nyelveket – német, török, francia – tanult. Egyetemistaként Hamburgban és Londonban is alkalma nyílt nyelvtudása szélesítésére, valamint itt tanulmányozta behatóbban a szocialista tanok kútfőit, Marxot és Engelst. Később az amerikai elnökkel is angolul tárgyalt.
    A munkásmozgalom szociáldemokrata szárnyához 1910-ben csatlakozott, az MSZDP-be is belépett. Ez utóbbi mozzanatban nagy szerepet játszott Rákosi nagybátyja, Bodrog Mór, aki a szocialista eszmékkel és a földalatti szervezkedés alapjaival ismertette meg. Az, hogy kommunistává pontosan mikor vált, még emlékiratai alapján sem tudják egyértelműen megállapítani. A KMP bécsi I. kongresszusa (1925. augusztus 18–25.) a központi bizottság tagjává választotta. 1925. szeptemberében letartóztatták, előbb statáriális, majd a nemzetközi tiltakozó mozgalom hatására polgári bíróság elé állították, amely 8 és fél évi fegyházra ítélte (1926. augusztus 4.). Büntetésének letelte után (1934. április 24.) nem engedték szabadon, a Tanácsköztársaság idején folytatott népbiztosi tevékenységéért ismét bíróság elé állították (1935. január 21.). Életét a nemzetközi tiltakozó mozgalom mentette meg, életfogytiglani fegyházra ítélték (1935. február 8.). A szovjet kormány kezdeményezésére a cári csapatok által zsákmányolt 1848–49-es honvéd zászlókért cserébe kiadták a Szovjetuniónak. 1945. januárban tért (küldték) haza, és az MKP főtitkára lett.
    A munkáshatalom megteremtése után személye körül kultuszt alakított ki, súlyos politikai hibákat követett el. Szektás irányvonala a politikában, dogmatikus állásfoglalásai az ideológiában, gazdaságpolitikai voluntarizmusa katasztrofális károkat okoztak, megrontották a párt és a tömegek kapcsolatát. Döntő felelősség terheli a törvénysértő perekért, amelyeket kezdeményezett, és amelyeknek ártatlan emberek tömegei, köztük a munkásmozgalom harcosai sorra estek áldozatul, ártatlanul. A szocialista építés során elkövetett hibáit az MDP Központi Vezetőségének 1953. június 27–28-ai ülésén bírálták meg. A jobboldali elhajlás elleni harcra való hivatkozással megkísérelte a szektás-dogmatikus politika visszaállítását (1955. március). Mivel gátolta a törvénysértő bírósági eljárások felülvizsgálatát, igazolni igyekezett korábbi hibás cselekedeteit, útját állta a szektás-dogmatikus politika következményei felszámolásának, az MDP Központi Vezetőségének 1956. július 1-2-i ülése leváltotta első titkári tisztségéből és kizárta a Politikai Bizottságból. 1956. júliusától haláláig a Szovjetunióban élt.
    Felesége a jakut származású, 1903-ban született Feodora (Fenya) Fjodorovna Kornyilova volt, akivel 1942-ben kötött házasságot. Gyermekük nem született.
    Az öndícséret a nagyvezér, diktátor szerepét adta rá, Sztálin legjobb magyar tanítványaként emlegették. Magyarországon a legszélesebb társadalmi rétegek hódoltak neki, dicsőítették, istenítették. A legnagyobb költők, írók (Zelk Zoltán, Nagy László, Örkény István, Háy Gyula, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Juhász Ferenc, Eörsi István, Somlyó György, Csoóri Sándor és mások) írtak róla magasztaló verseket, írásokat, amit később (valószínűleg) meg is bántak, de az emlékező utókor márcsak ezzel a nagy fekete bélyeggel gondol rájuk. Ilyen volt a későbbi magyar költőfejedelemnek kikiáltott Csoóri Sándor is, aki Aranyos madaram című versében 1953-ban így hízeleg Rákosinak:

Aranyos madaram,
sárgatollú madár,
Merre szálltál eddig?
régen láttalak már.

Régen jártál erre,
Régen énekeltél,
Sugaras nyarunkról
még nem is meséltél.

Tavasz óta fekszem
Álnok betegségben
És te még csak meg se
Látogattál engem.

Gyönyörű madárkám.
Gyere szállj a fámra,
Levélejtő fámról
Szobám ablakába.

Bíztató éneket
Dalolj onnan nékem:
Feledjem a bajom,
Feledjem egészen!

És hogyha útra kelsz
Csillaggyúlás előtt
Budapestre repülj,– 
Ne is tarts pihenőt!

Rákosi elvtársnak
szállj az ablakába,
S illendően, szépen
kocogtass be nála.

Mondd meg neki,
mondd meg, – de ne panaszlóan –
hogy betegen fekszem,
azért nem hall rólam.

Mondd meg neki,
mondd meg,
 Így, ahogy üzenem:
hogyha felépülök,
tüstént fölkeresem.

És a színe előtt
teszek hitet rája:
Én leszek a leg-
hűbb ifjú katonája.

A Csoórihoz hasonló, megalkuvó művészek bizton számíthattak a hatalomtól jövő megrendelésekre, így meg tudták alapozni egzisztenciájukat.
    Másik „nevezetesség” a róla készült búzakalászos fénykép, amit minden korabeli tankönyv az első oldalon hozott, de ott szerepelt minden közhivatalban is. „Borzalmas fogak, randa arcvonások, szörnyű tekintet” – így jellemezték őt, de mégis daliának, népszerű, jóságos vezérnek kellett mutatniuk. Bass Tibor, vagy Bauer Sándor készítette róla az itt látható fotót, amelyen a diktátor búzakalászok közt mosolyog. Azért nem tudjuk pontosan a szerző nevét, mert mindkét fotóriporter, fényképész örökösei még ma is magukénak vallják a felvételt.

    Szülőfalujához a maga módján mindvégig hű maradt. Ada feliratú gyufásdoboz címkék, bélyegek készültek róla. Így maradt fenn az az anekdota is, hogy 60. születésnapja alkalmából a Magyar Posta Rákosi arcképével egy bélyegtömböt bocsátott ki és erről felröppent a panasz, hogy a bélyegek nem ragadnak. Rákosi maga akart az ügy végére járni és berendelt a hivatalába néhány ívet. Ráköpött az egyikre, ragad. Másikra köp, az is ragad. A sokadiknál kifakadt: - Nincs evvel semmi gond, minek ezek a rémhírek? – De Rákosi elvtárs, a nép a bélyegnek nem az enyvezett oldalát köpködi…

Itt állt a Rákosi-ház Adán

    Az ötvenes évek egyikében megállt Adán három fekete autó, emberek szálltak ki belőle, köztük egy kis kopasz is, a Rákosi. Magyarázza kísérőinek, itt laktunk gyerekkoromban, ez volt apám háza! - mire kiszól neki a mellette lévő kiskapuból egy néni:
    - Matyi, nem ez a ház volt a tietek (az egykori Ge-Ge irodaháza, korábban a Varga-ház), hanem amott a másik oldalon az a kicsi! Az idős hölgy Boschán-néni, Rákosi Mátyás bábája volt, aki velük szemben lakott! Rákosi megismerte és akkor ott, mindenki szeme láttára megölelte, meg is csókolta őt.

Összeállította Király János
Adai adatközlőim: id. Bartutz Máté, Miklós Éva, Miklós János