ÉLMÉNY A JAVÁBÓL

    Február 7-én, vasárnap este rég nem látott sikerrel mutatta be Adán az Újvidéki Színház kitűnő magyar színtársulata Molnár Ferenc: Az üvegcipő című három felvonásos vígjátékát. Dicséretes és reménykeltő a hatalmas érdeklődés, ami megelőzte az előadást. Már elővételben mintegy száz belépőt adtak el, de az előadás kezdete előtt sorban álltak a belépőjegyekért. Ilyesmi ritkán fordult elő az adai színházban az utóbbi időben. Az eladott jegyek száma 326 volt, ezen felül még vagy száz ingyen- és tiszteletjegy talált gazdára, ami azt jelenti, hogy telt ház előtt játszották a darabot, annyira telt ház előtt, hogy még jó néhány pótszéket is kellett biztosítani.
    A közönség ezúttal bebizonyította, éreztette, hogy szüksége van a szellemi pihenésre, a felfrissülésre, az egy-két órás teljes kikapcsolódásra, ami egyúttal maradandó élménnyel párosul. Akik elmentek a színházba, nem csalódtak, ellenkezőleg, minden tekintetben élvezhették a színészek kimagaslóan jó játékát. Természetesen kellőképpen viszonozták a látottakat, az előadás végén percekig tartó tapssal jutalmazták a produkciót.

    Íme néhány gondolat erről a remekbeszabott előadásról: „A vágynak és a valóságnak ritka találkozása az a három felvonás, amely ennek az üvegcipős kis cselédnek a szívéről szól. Megvan benne az álmok komédiája, az álmok tragédiája, s az álmok megváltó szépsége. Kinek nem jut eszébe saját vágyainak komikuma, amikor hallgatja ennek a Rajongó Irmának pátoszát szívének centercsatárjáról, pilótájáról, fejedelméről, aki egy szívós, mást szerető, öregedő asszonynak kitartottja, s egyébként is vén mérges legény, rozzant asztalos. Neki szívkirály, nekünk komikus figura, vagy tépett, szomorú ember… s itt egy kicsit úgy érezzük, hogy egy csöppet mindnyájan szíven lehetünk találva. De könnyezni sem lehet, mert ez a túlzó nagy imádat sem kapja meg könnyen a jutalmát, azt is előbb ellökik, félreteszik, megszenvedtetik, a vén asztalosnak nem kell a szép rajongás, a vén célnak nem kell a fiatal vágy, csak ha meggyötörve, ha mindenből másból kikopott… könnyezni sem lehet, nevetni kell, sírni is kell, mosolyogni is muszáj. Az Üvegcipő a jóság, a tisztaság, az áhítat kis passiójátéka. Arról szól, hogy egy kis józsefvárosi cselédben, dilinyós, bolond kis lelkében felragyog a tűz, három felvonáson át őrült csapkodásban lobog, s végül kialszik a teljesülés Lajosában.” (Földi M.)