Gondoljunk a jövőre!?

    Már közhelynek számít az a szinte az unalomig ismételgetett kijelentés, hogy Európa legtöbb országához hasonlóan Szerbia lakossága is elöregszik. Egyre kevesebb fiatal dolgozik, és közülük is egyre kevesebben mondhatják el magukról, hogy bejelentett, állandó munkahelyük van. Sokan még a harmincas éveik elején is szüleikre támaszkodva, biztos jövedelem híján még otthon a családi fészekben élnek, azaz kényszerülnek élni, hiszen nincs az a biztonság, amire alapozhatnának, amire építhetnének. Bizonyára több harminc év körüli ismerősünk is van, aki minimálbérért dolgozik napi tizenkét órát, heti hat napon át, és a hónap végén csak annyit vihet haza, ami a rezsire éppen elegendő. Ezek után meglepő-e, hogy kevesen terveznek, mert nem mernek tervezni? S takarékoskodásról szó sem eshet, hisz nem lehet, nincs mit félretenni.
    Mégis egyre többet hallhatjuk, hogy gondolnunk kell a jövőre, arra, hogy mi lesz akkor, ha nyugdíjasok leszünk, vagyis inkább arra, amikor már nem tudunk gondoskodni magunkról, hiszen a jelenlegi rendszer összeomlásáról beszélnek. Arról, hogy az állam előbb utóbb nem lesz képes gondoskodni a megnőtt számú nyugdíjasról. S egyáltalán ennyi bejelentetlen munkaév után érdemes-e nyugdíjról beszélnünk, nyugdíjra számítanunk?
    Gondoljunk a jövőre, tervezzünk előre! – hallhatjuk különböző biztosítási társaságok képviselőitől, akik kedvező életbiztosítást és életjáradékot kínálnak, bizonyos évi összeg befizetése után. Adatokat, számokat, százalékokat, arányokat sorakoztatnak elénk, hogy meggyőzzenek, de az érvek ellenére marad bennünk egy jó adag kétely. Egy röpke beszélgetés után legyen merszünk belevágni valamibe, amellyel több évtizedes kötelezettséget vállalunk, annak reményében, hogy öregségünkre majd többszörösét kaphatjuk vissza? Tudjuk-e teljesíteni mindazt, amit ezzel vállalunk? Néhány oldalnyi gyorsan készített vázlat és pár újságcikk elegendő-e ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, hogy az elhangzott adatok helytállóak, igazak? És, ha belevágunk, tényleg nyugodtan gondolhatunk a jövőre?
    Lehet, az a baj, hogy mi már nem vagyunk képesek kétségek nélkül hinni. Mert az évek során megtanultuk, hogy másként megvilágítva a sárkupac is aranynak tűnik.
    No, de amíg a jövőn rágódunk, nem feledhetjük a jelent, azt a mát, ahol minden bizonytalan. S lehet-e ezek után biztos a jövő?

Józó Mónika