Legújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztõség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matièaraArchívum - Arhiva

2010. február

Címoldal
Megoldódni látszanak az anyagi gondok
Emberek - képek - események
Ünnepség a középiskolában
Tisza
Magas rangú vendégek jártak Adán
Tartalmas lakossági fórum Adán
Még egy adai országos bajnok
Élmény a javából
Pásztorbál Moholon
Az adai Szarvas Gábor Könyvtár 2009. évi munkájáról
Megfenték késüket a böllérek!
Gondoljunk a jövőre!?
Kisműhelyből cégbirodalom
Farsangi mulatság
Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!
A moholi önsegítő csoport tevékenysége
Megkérdeztük
Fiatalok írják
Nyelvi figyelő
Kávézzunk együtt
Hírek
Rendőrségi hírek
Teológiai gondolatok
Borászati sikerek Temerinben
Zöld levél
Játékból élt a játék
Horgászképzés
Az eltűnt idő nyomában
Tarka oldal
Impresszum

Gondoljunk a jövőre!?

    Már közhelynek számít az a szinte az unalomig ismételgetett kijelentés, hogy Európa legtöbb országához hasonlóan Szerbia lakossága is elöregszik. Egyre kevesebb fiatal dolgozik, és közülük is egyre kevesebben mondhatják el magukról, hogy bejelentett, állandó munkahelyük van. Sokan még a harmincas éveik elején is szüleikre támaszkodva, biztos jövedelem híján még otthon a családi fészekben élnek, azaz kényszerülnek élni, hiszen nincs az a biztonság, amire alapozhatnának, amire építhetnének. Bizonyára több harminc év körüli ismerősünk is van, aki minimálbérért dolgozik napi tizenkét órát, heti hat napon át, és a hónap végén csak annyit vihet haza, ami a rezsire éppen elegendő. Ezek után meglepő-e, hogy kevesen terveznek, mert nem mernek tervezni? S takarékoskodásról szó sem eshet, hisz nem lehet, nincs mit félretenni.
    Mégis egyre többet hallhatjuk, hogy gondolnunk kell a jövőre, arra, hogy mi lesz akkor, ha nyugdíjasok leszünk, vagyis inkább arra, amikor már nem tudunk gondoskodni magunkról, hiszen a jelenlegi rendszer összeomlásáról beszélnek. Arról, hogy az állam előbb utóbb nem lesz képes gondoskodni a megnőtt számú nyugdíjasról. S egyáltalán ennyi bejelentetlen munkaév után érdemes-e nyugdíjról beszélnünk, nyugdíjra számítanunk?
    Gondoljunk a jövőre, tervezzünk előre! – hallhatjuk különböző biztosítási társaságok képviselőitől, akik kedvező életbiztosítást és életjáradékot kínálnak, bizonyos évi összeg befizetése után. Adatokat, számokat, százalékokat, arányokat sorakoztatnak elénk, hogy meggyőzzenek, de az érvek ellenére marad bennünk egy jó adag kétely. Egy röpke beszélgetés után legyen merszünk belevágni valamibe, amellyel több évtizedes kötelezettséget vállalunk, annak reményében, hogy öregségünkre majd többszörösét kaphatjuk vissza? Tudjuk-e teljesíteni mindazt, amit ezzel vállalunk? Néhány oldalnyi gyorsan készített vázlat és pár újságcikk elegendő-e ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, hogy az elhangzott adatok helytállóak, igazak? És, ha belevágunk, tényleg nyugodtan gondolhatunk a jövőre?
    Lehet, az a baj, hogy mi már nem vagyunk képesek kétségek nélkül hinni. Mert az évek során megtanultuk, hogy másként megvilágítva a sárkupac is aranynak tűnik.
    No, de amíg a jövőn rágódunk, nem feledhetjük a jelent, azt a mát, ahol minden bizonytalan. S lehet-e ezek után biztos a jövő?

Józó Mónika

februar 2010.

Naslovna strana
Ljudi - slike - događaji
Akcija „Očistimo Srbiju“
Molski dobošar
Aktivnost sindikata
Mladi pišu
Vesti iz policije
Impresum


Design by VA