Adaiak az Újvilágban
Kisműhelyből cégbirodalom

• Az elmúlt évek során számtalan adai család kezdte el új életét Kanadában és új karrierjét a Linamar Corporation üzemeinél. Az ország második legnagyobb autóalkatrészeket gyártó vállalatát 44 éve alapította Frank Hasenfracz aki, saját bevallása szerint, álmában sem gondolta volna, hogy vállalkozása ilyen nagy, ma már szinte globális méreteket ölt.

    Az adai emigránsok a Linamar fejlődésének szinte a vállalat megalakulásának kezdete óta részesei voltak. A vállalatalapító Frank Hasenfracz 1935-ben született Magyarországon, a Vértes hegység lábánál elterülő Szár faluban, ahova Németországból származó elődei telepedtek le. Iskoláit szülőföldjén végezte, és mint esztergályos hagyta el az országot 1956-ban. Ausztriába szökött, ott a menekülttáborban fordítóként dolgozott. Később Olaszországba került, majd Franciaországon keresztül egy görög hajóval 15 napi hajóút után érkezett Kanadába, a Szent Lőrinc folyó partján fekvő Québecbe. Onnan tovább folytatta útját, és így került a Guelphez 14 kilométerre lévő Ariss faluba, ahol nagybátyja lakott. Itt alapította meg 1964-ben önálló vállalkozását, majd 1966-ban felesége nagyszüleinek telkén építeni kezdte a Linamar Corporation első üzemét, az Ariss Manufactoring-ot. A vállalat nevét két lánya, Linda (Li) és Nancy (na) és felesége Margaret (mar) nevéből állította össze.

    Az Ariss Manufacturing első adai alkalmazottja Fábri Károly volt. Károly, aki Adán fejezte be az inasiskolát és a műszaki szakközépiskolát is, feleségével Erzsébettel 1968-ban költözött Manitoba tartomány fővárosába, Winnipegbe. Jobb munkafeltételek után kutatva 1969 nyarán Guelphen telepedtek le. Munkaközvetítőn keresztül került kapcsolatba Frank Hasenfracz-cal és dolgozni kezdett az akkor körülbelül 10 munkást foglalkoztató cégnél. Az órabérek a Linamarnál alacsonyabbak voltak, mint a környéken lévő többi vállalatnál, viszont korlátlan lehetőség volt a túlórázásra, így kemény munkával szépen lehetett keresni. A cégnek ez a filozófiája a mai napig megmaradt. Mezőgazdasági és erdészeti munkagépekhez gyártottak alkatrészeket, és közvetítőn keresztül, kis mértékben ugyan, de az Amerikai Egyesült Államok, illetve Kanada honvédelmi ipari piacára is betörtek. A munkák nagy részét manuális eszterga- és marógépeken végezték.
    Fábriék 1974-ben hazalátogattak Adára, és ott hamar elterjedt a hír a Linamarnál  rejlő lehetőségekről. Többen érdeklődét mutattak a felkínálkozó alkalom iránt, hogy külföldön kamatoztassák szaktudásukat. Így 1975-ben egy kis csoport, piacképes szakmájú adai kezdte meg pályafutását a Limanarnál. Ennek a kis csapatnak volt egyik tagja Vámos György, szakképzett marós, ugyancsak az adai műszaki középiskola növendéke. Az Ariss Manufacturing ekkor már több munkást foglalkoztatott, és elkezdték a számjegyvezérlésű (CNC) szerszámgépek alkalmazását. A Linamar megkapta első esélyét, hogy betörjön az autóipari piacra, mert a Ford vállalat kanadai üzemével szerződést irt alá olajpumpák gyártására.

    A vállalat 1980 és 1990 között szinte teljesen átváltott az autóalkatrész-gyártásra, és rohamosan bővült. Új gyáregységek jöttek létre. Kedvező feltételű állami kölcsönök támogatásával sikerült terjeszkednie és fejlődnie. A növekedéshez az is hozzásegített, hogy a nyolcvanas évek elején az amerikai autóipar arculata nagy változásokon ment keresztül. A „nagy hármas”, a  Ford, a Chrysler és a General Motors, hogy legyőzze az USA-ba külföldről beáramló autópiacot, és hogy visszaszerezze a nagyobb részét, stratégiát változtatott a jobb minőségű és tartósabb autók gyártása felé. Ennek következményeként a Linamarnak is helyezkednie kellett, hogy mint szolgáltató megfeleljen ezeknek a követelményeknek. Az elvárásoknak megfelelően minőségesebb, hatékonyabb és gyorsabb gyártási folyamatokat dolgoztak, és ezzel versenyelőnyt értek el vetélytársaikkal szemben. Ennek eredményeként a 80-as évek végére a Linamar üzleti tevékenységének 80%-át az autóipar töltötte be.
    Az 1980-as évek végén és a 90-es évek elején ismét egy nagy migrációs hullám érkezett Adáról, ami az akkor otthon uralkodó kilátástalan politikai helyzet következménye volt. Ezekben az években Fábri Károly és Vámos György számtalan adainak segített a kivándorláshoz szükséges papírok beszerzésében, a letelepedéshez szükséges feltételek megteremtésében és abban is, hogy a Linamar alkalmazza az újonnan érkezett munkaerőt. Mivel az adai szakemberek már korábban jó hírnévre tettek szert, ez a feladat nem volt nehéz. A kezdetleges nyelvi nehézségek ellenére a szakképzettek könnyen feltalálták magukat, a nem szakmabelieknek pedig a vállalat lehetőséget adott az átképzésre, a továbbtanulásra.
    A vállalat vezetését 1999-ben Frank lánya, Linda Hazenfratz vette át. Apja meg ma is a korporáció igazgatóságának elnöke.
    Sajnos a közelmúltban bekövetkezett gazdasági válság a Linamarra is rányomta bélyegét. A termelés csökkenésével sokan elvesztették munkájukat. A vállalaton belül ez újabb átszervezést, újabb stratégiaváltást vont maga után. Az egyre lassuló autóipari piac arra késztette a vállalat vezetőségét, hogy más, újabb iparágak felé terjeszkedjen. Mivel a szélenergia kitermelése a fejlett országokban, főleg Európában, az egyik leggyorsabban növekvő megújult energiaforrás, így ésszerű döntés volt a Linamar részéről, hogy erre a területre bővítse ki piacát, és éljen a kínálkozó lehetőséggel. Tavaly ősszel tíz évre szóló szerződést kötött az ugyancsak kanadai Pro-Power and Energy Ltd. céggel szélerőművek gyártására. Ugyanakkor 2009 szeptemberében a vállalat megnyitotta legújabb, a Frank Hasenfratz Centre of Excellence in Manufacturing nevet viselő üzemét és irodarészlegét. 54,8 millió dolláros állami támogatással ez az épület fog helyet adni hatékony, környezetbarát programok kidolgozására, valamint a Linamar termékek műszaki és feldolgozási folyamatának újítására és fejlesztésére valamint szakemberek továbbképzésére.
    A Linamarnak ma Guelphen 22 gyáregysége található. A városban az elsőszámú munkaadó. Országos viszonylatban a második helyet foglalja el az autóalkatrészeket gyártó iparágban. Vállalataival az amerikai, az európai és az ázsiai kontinensen körülbelül 10000 alkalmazottat foglalkoztatva világszerte 2008-ban 2,3 milliárd dollár jövedelmet valósított meg.
    A gyár sikere bizonyos mértékben az ott dolgozó adaiak sikere is, hiszen valamilyen formában ők is hozzájárultak ezekhez az eredményekhez. Sokan közülük ugyan már nem a Linamar munkásai, hiszen az idő multával mindenki megpróbál helyezkedni és megkeresni a számára ideális hivatást, munkát. Nagyon sokan viszont kitartottak a vállalat mellett, és itt építik tovább karrierjüket.

    Köszönöm Fábri Károlynak és Vámos Györgynek a cikk megírásához nyújtott segítségét.

Volford Tünde