SZOMORÚ ÜNNEP

    Tízéves a Körkép. Pontosan tíz évvel ezelőtt 1999. júniusában jelent meg az első szám, és azóta minden hónapban rendszeresen olvasóink kezébe került. Jubileumi szám, kerek évforduló, mégis az ünneplés, a lelkesedés ezúttal elmarad. Az elmúlt tíz év alatt ennek a vezércikknek a megírása volt a legnehezebb. Kivártam az utolsó pillanatot, már az újság is összeállt, amikor döntenem kellett, mit és hogyan írjam meg azt a szomorú tényt, amelyet nem könnyű közölni, hogy lapunk, a Körkép megjelenése a jövőben, egyik napról a másikra, bizonytalanná vált. A pénztelenség minket is elért, és az okokkal túl sokat nem szeretnék foglalkozni, mert a tényeken úgysem segít. Először a gazdasági válság hatására mondták le egyes támogatóink a segítséget, amelyet szinte az első naptól kezdve nyújtottak nekünk. Ezt az űrt igyekeztünk kipótolni, amikor, mint derült égből a villámcsapás, jött a II. Helyi Közösség határozata, hogy sajnálattal, de kénytelenek felfüggeszteni a lap további támogatását.(Az okokról lapunk 4. oldalán olvashatnak).
    A Körkép Tájékoztatási Társaság Igazgató bizottsága és a lap szerkesztősége ennek ellenére olyan határozatot hozott, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a Körkép továbbra is megjelenjen. Így is tettünk. Kérelemmel fordultunk az önkormányzat vezetőségéhez, hogy MOST segítsen. A Tartományi Tájékoztatási titkárság által kiírt pályázatra is jelentkeztünk, ellenben, hogy milyen eredménnyel, arról ma még nem tudok beszámolni.
    A fenti tényeket figyelembe véve, kérem hű olvasóink megértését, hogy ha az elkövetkező időszakban nem jelenik meg a Körkép, tudják, hogy mi mindent megtettünk, nem rajtunk múlott. Köszönöm lapunk egykori és mai munkatársaink a lelkiismeretes és odaadó munkájukat, akik nélkül a Körkép nem fejlődhetett volna ki Vajdaság egyik legszebb helyi lapjává. Köszönöm az Első Helyi Közösség Nőaktíva tagjainak, akik az elmúlt tíz év alatt minden hónapban szállításra alkalmassá tették lapunkat. Köszönöm támogatóinknak a segítséget, hiszen nélkülük a Körkép nem érte volna meg a tíz évet, és nem utolsó sorban köszönet hű olvasóinknak, akik mindig bíztak és kitartottak mellettünk.
    Végén, maradjon a remény, hogy mégis sikerül valahonnan anyagi támogatást szerezni a lap további fennmaradásához, és még egy nagy köszönet mindannyiunk nevében!

Gecse István