FIATALOK ÍRJÁK
Gondolatok az elmúlt négy évről
Elmúlt négy hosszú, és kemény év. Bár sok-sok tanulással, székizzasztással járt ez a négy év, mégis melegséggel a szívemben gondolok vissza rá. Ezek alatt az évek alatt sok barátra és ismeretre tettünk szert. Barátságok szövődtek. Visszanézve az elmúlt évekre, sok jó és szép dolog történt velem, megszerettem a kézilabdát. Ez az egyik legjobb és legszebb dolog, ami történhetett velem. Sok hazai városba és Magyarországra is eljutottam. Talán soha nem ismerem meg ezeket a helyeket, ha nincs a kézilabda. Sokat köszönhetek szüleimnek és tanító nénimnek, hogy kiálltak mellettem és buzdítottak. Nehéz és fáradságos munka volt összehozni a tanulást és a sportot. Néha úgy éreztem, nem bírom! Akkor erőt gyűjtöttem, és mentem tovább. Így néha nem úgy sikerültek a dolgozataim és feleléseim, mint ahogy szerettem volna. De azért nem adom fel! Sok fejfájást okoztunk tanító nénimnek, hisz nem vagyunk mi angyalok. Megtanultunk írni, olvasni, számolni, amire az életben szükségünk lehet. Tudásra szomjazó fiatalok vagyunk. Csak a szépre és jóra emlékszem ebben a négy évben, amely gyorsan elszaladt. Most már felsős leszek. Köszönöm osztályfőnökömnek, hogy kiállt mellettem, mellettünk, és megmutatta a helyes utat. Hálásak lehetünk neki, amiért ezt a négy évet odaadással, türelemmel, buzdítással vitte végbe. Mi voltunk az utolsó osztálya, akit végigvezetett a tudás rögös útján. Sok jót és újat tanultunk tőle. Velünk volt jóban és rosszban. Mindvégig gondolni fogunk rá!
Topolcsányi Anett IV. f.
A kutya
Ma már a kutyákat az ember legjobb barátjának tartják. Lehetnek aprók, nagyok, szőrösek vagy kopaszok, mi így szeretjük őket, ahogy vannak.
Rengeteg különös fajta ebbel találkozhatunk. Ott van például a japán kopaszkutya, akinek egy szál szőre sincs. Sokan tartank Csivavát mondván, az a kutya kicsi, és nagyon aranyos. Szerintem egy skótjuhász, vagy egy aranyretríver is éppen olyan imádnivaló. Kutyusainkról gondoskodnunk kell, foglalkoznunk kell velük. Naponta meg kell etetnünk és itatnunk őket. Ez a minimum. Játszhatunk is kedvenceinkkel. Szép időben jólesik az embernek egy kis labdázás, vagy egy nagy séta a kutyájával. Állataink rengeteg örömet tudnak szerezni nekünk, gazdiknak. Mikor fáradtan értem haza az iskolából, és kiskutyám hízelegve hozzámbújt, vagy mikor dühös csaholással, harcra készen fogadta a postást: na ezek felejthetetlen dolgok.
Bizony az én kutyusom néha elfelejti, hogy a postásban nincsen semmi rossz szándék, de én így szeretem, ahogy van. Kölyökkora óta ismerem, vagyis hát inkább ő ismer engem, mert előbb született. Barna szeme és szőre van. Furcsa hegyes orra a rókákéra hasonlít. Ettől egy csöppet bohókás. Kistermetű, ezért Kicsinek neveztük el. Kicsi nem fajkutya. Egyszerű keverék, törzskönyve nincs. Sokszor hegyezi fülét, hallása kiváló. Szimata is tökéletes. Már elég öreg, és nem igényli, hogy játsszunk vele. Ha csak teheti, kiszökik a kapun. Mikor a kertben még voltak téglák, felmászott rajtuk és átugrott Szilvi bácsiékhoz. Ő az egyik szomszédunk. Neki is van kutyája, Kicsi biztosan társaságot keresett, mikor meglátogatta. Többször elkísért az iskolába. Szófogadó. Hallgat a nevére, hogyha rászólok követi utasításaimat. Becsületes állampolgárként viselkedik séta közben, és megáll a piros lámpánál. Ha sikerült kiszöknie az utcára, Cukihoz igyekezett. Ő volt a legjobb barátja, akit idén rúgott agyon a szódás lova. Mindig akadt megbeszélnivalójuk. Sokat szórakoztak, szaladtak, loholtak együtt. Vidám csaholással kezdték a napot, és ugyancsak boldogan tértek nyugovóra.
Történt egyszer újév körül, hogy Kicsi a házban talált menedéket a zajos petárdáktól. Mikor nyitva volt az ajtó, végigszaladt a házon, egészen a húgom szobájáig. Semmit sem sejtettünk a dologból, mindenki el volt foglalva. Még anyukám és a hugicám sem látták, pedig ők bent voltak a szobában. Alváshoz készülődtek. Anya egyszer csak kopogásra lett figyelmes. Nem tudta mi lehet az. Mikor felcsapta a villanyt, nagy meglepetés érte: a kutya az ágy mellett feküdt, farkát a padlóhoz veregette. Ez volt az a kopogó hang. Virág sikoltására már én és apu is beszaladtunk. Most már az egész család összegyűlt, és mind szegény Kicsit zavartuk. Azt sem tudta, merre szaladjon. Végül sikerült kikergetnünk a házból. Kimentem hozzá, megnyugtattam, és adtam neki egy jó nagy csontot. Mint minden rendes kutyus, ő is szereti ezt az ételt. Talán ez a kedvence. Vizet is kapott.
Nincs vele semmi gond, mindig hűségesen őrzi a házat, és kötelességtudóan vakkant, ha megérez valamit. Elébem szalad, ha hallja, hogy jövök, hálásan nyüszít, ha megsimogatom. Ilyenkor cicadoromboláshoz hasonló hangot ad. Nyugodt természetű, számomra kedves eb, és egyben barát is. Attól, hogy néha furcsán viselkedik, én nagyon szeretem.
Kovács Írisz 6.c osztály
Ada, Cseh Károly Általános Iskola
