A JÓ GÉPÉSZNEK MINDENHEZ ÉRTENIE KELL
Beszélgetés az ország második legjobb gépésztanulójával és felkészítő tanárával

    Dudás Árpád az adai Műszaki Iskola  gépésztechnikus és számítógépes szerkesztő szakának végzős tanulója, aki a gépésztechnikus középiskolások számára szervezett szakmai verseny Szabadkán tartott regionális döntőjén első helyen végzett, messze maga mögé utasította versenytársait, sőt a konkurens iskolák képviselői is elismerték, hogy az összes versenyző közül az övé volt a legjobb gyakorlati munka.
    Május 15- én és 16-án pedig Smederevón, a köztársasági versenyen második helyen végzett, és mindössze 0,8 ponttal maradt az első helyezett mögött. Ez igazán nem nagy különbség, ha figyelembe vesszük, hogy a megmérettetésen 200 pontot lehetett összegyűjteni, amelyből 150-et a gyakorlati, 50-et pedig az elméleti rész tett ki. Árpád gyakorlata a köztársasági versenyen is a legjobbnak bizonyult.
    – Szorgalomra, némi tehetségre, meg elsősorban a tanárom segítségére volt szükség – mondja az óbecsei fiú, amikor a versenyről és szakmájáról, a gépészetről kérdezem – Már kiskorom óta szeretek a gépekkel és a technikai dolgokkal foglalkozni, és ezért is határoztam úgy, hogy ide, a Műszaki Iskolába iratkozom. Az iskolában teljesen biztos voltam, csak azt döntöttem el nehezen, hogy a gépészeti vagy az elektrotechnikai szakot válasszam, de aztán magam se tudom, mi miatt a gépészetnél maradtam. Nem bántam  meg, mert tetszik, és szeretem csinálni.
    – Mi mindent csinál egy gépész?
    – A gépész elsősorban modellezik, a versenyen is az volt az egyik feladat, hogy modellezni kellett egy gépet, egy szerkezetet. Emellett a gépész technikai dokumentációkat is készít. A négy év alatt mi is megtanultunk a CNC-marógépet programozni, megismertük a gépelemeket és a szerkesztési tudnivalókat is elsajátítottuk.
    – Milyen élményeid vannak a versenyekről? Nehéz volt-e helyt állni?
    – A verseny gyakorlati és elméleti részből állt. A gyakorlati részben modellezni kellett, valamint elkészíteni a szükséges technikai dokumentációt, mindehhez három óra állt rendelkezésünkre, az elméleti rész során pedig egy óra alatt egy feladatlapot kellett kitölteni. A regionális versenyen az elmélet kicsit nehezebb volt, a gyakorlati részben kevesebb, de összetettebb rajzokra volt szükség. A köztársasági verseny elméleti része könnyebbnek tűnt, és a gyakorlati rész is egyszerűbb volt de ugyanakkor több munka volt vele. A versenyen megismerkedettünk más műszaki iskolák tanulóival, akik közül néhánnyal remélem, hogy az egyetemen újra találkozhatunk majd.
    – Azt mondtad, hogy tetszik ez a szakma, és szereted csinálni, mi teszi különlegessé számodra?
    – Minden ember, akármi is a foglalkozása, használja azokat a gépeket, amelyeket a gépészek terveztek, készítettek. Enélkül senki sem tudná elképzelni az életét. Érdekes, összetett és szerethető szakma.
    – Említetted az egyetemet, hol folytatod tanulmányaidat?
    – Újvidéken, a műszaki egyetemen, pontosan még nem tudom mi lesz belőlem, de valamilyen a gépészettel kapcsolatos szakirányt szeretnék választani.
    – Szerinted milyennek kell lennie egy gépésznek, mik azok a tulajdonságok, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy valakiből jó szakember váljon?
    – A gépészet olyan szakirány, amelynél sok mindent kell tudni. Mindenhez kell „konyítani” egy kicsit, hiszen a gépek elektronikáját is ismerni kell és a számítógépes tudás is elengedhetetlen. Pontosságra és a matematikára is szükség van. Meg persze a tudomány, a technika fejlődésével is állandóan lépést kell tartani. - magyarázta az ország második legjobb gépész tanulója.
    Rácz Szabó Ákos, Dudás Árpád tanára  szerint tanítványa olyan kivételes diák, akiknek tehetsége szorgalmának köszönhetően a négy év alatt „beért”.
    – Az utóbbi időben szakmai versenyeken ő érte el a legjobb eredményt. Eddig a tanulóink legtöbbször a középmezőnyben végeztek. – mondta a Műszaki Iskola tanára. – Dudás Árpád ezzel a versennyel harminc pontot is kapott az egyetemi felvételihez, ami hozzásegítheti ahhoz, hogy állami költségvetésen tanulhasson majd.
    A Minisztérium és a Gépészeti Iskolák Szövetsége által szervezett versenyen minden évben részt veszünk. Árpád tavaly is, amikor még nem a korosztályával versenyzett, eljutott a köztársasági megmérettetésre, és már akkor a tizenegyedik lett.
    – Az iskolában szerzett ismeretek elegendőek-e ahhoz, hogy valaki egy versenyen megállja a helyét?
    – Az az igazság, hogy az iskolai tudás csak egy alapot nyújt, az apró, pici trükköket, amivel nyerni lehet egy versenyen, külön meg kell tanulni, ezek a gyakorlati részre vonatkoznak. Az elméleti rész pedig négy év gépészeti tananyagából épül fel.  Érdekes, hogy Árpád a nehéz példákat megoldotta most is, csak a könnyű feladatoknál hibázott.
    – És mik azok a pici trükkök, amelyek nélkül nem lehet jól szerepelni?
    – A pici trükkök azok, amelyeket széles körben, az oktatás során nem lehet tanítani, mert a diákok nem mind ilyen képességűek, és nekünk, tanároknak mindegyikükre figyelnünk kell. A közepes tanulóknál nem lehet ezeket alkalmazni. Árpád amikor a szabadkai regionális versenyt megnyerte egy értékes könyvet kapott ajándékba, amely éppen ezeket a trükköket tartalmazza.
    – Tanárként, hogyan látja, minek köszönhetően tudta tanítványa elérni ezt az eredményt?
    – Egy kicsit én, de nagyrészt saját maga és a szorgalma segítette a sikerhez.
    – Milyen gyakori a tehetséges diák?
    – Általában minden évfolyamon van két-három tehetséges tanuló, de hogy beérnek-e ezek a tehetségek az bizonytalan. Egyébként úgy működik az egész, hogy abban a bizonyos pillanatban be kell, hogy kattanjon a dolog, és ha ez az adottság megvan a diákban, akkor már csak szorgalomra van szükség.
    – Mikor lenne teljesen elégedett tanítványával? Ön szerint mi mindent érhet el?
    – Biztos vagyok benne, hogy állami költségvetésen bejut a gépészeti egyetemre, és be is fogja fejezni, jól fog boldogulni. Mire befejezi, már a gazdasági válságnak vége lesz és a gépészet biztos, hogy húzó ágazattá válik, diplomásként lesz helye az iparban. Ha tehetném, a saját cégemnél alkalmaznám.
    – A gépészetnek tehát van jövője. Hányan tanulhatnak ezen a szakon az adai Műszaki Iskolában?
    – Ez az egyik legnépszerűbb szak az utóbbi időben. Évekig csak egy osztályt nyitott az iskola, de azt teljesen feltöltöttük. Tavaly két osztályt nyílt, és az idén is kettőt nyitunk, tehát hatvanan jelentkezhetnek erre a szakra, a pályázatban tévesen megjelent harminc diákkal ellentétben. A gépészet igazán keresett szakma, hiszen foglalkozik a tervezéssel és a CNC-gépekkel is, és nincs olyan, aki cnc-t tud kezelni, és munka nélkül volna. Elsősorban annak javasoljuk ezt a szakot, aki műszaki beállítottságú, akinek a műszaki rajzolás kedvére való, aki a számítógépekkel szeret dolgozni, és nem vonakodik a matematikától és a fizikától sem. – fűzte hozzá Rácz Szabó Ákos, az adai Műszaki Iskola tanára.

Józó Mónika