Nyelvi figyelő
Ónos eső vagy ólmos eső?

    Télen rádió- és tévéműsorok időjárás-jelentéseiben, a közutak állapotáról szóló újságcikkekben mind az ónos eső, mind az ólmos eső kifejezés elő szokott fordulni: A csütörtök reggelre leesett ónos eső miatt több baleset is történt. – Vigyázzanak, több helyen esik ónos eső az országban! – Az ónos eső kedvezett a szállópor csökkenésének. – Négy régióban van érvényben piros riasztás az ónos eső miatt. – Szinte az egész főváros területén esik az ónos eső, az utak csúszóssá váltak. – Az egész országban ólmos eső esett. – Sűrűn előfordul szemerkélő eső, köd, esetleg ólmos eső. – Az erős szél és az ólmos eső következtében összedőlt a vancouveri stadion sátorteteje.
    Vajon mi lehet az oka ennek a kettősségnek? Az nyilvánvalóan nem, hogy különböző jelenségekről van szó, ugyanis mindkét szókapcsolat túlhűlt vízcseppekből álló csapadékra utal, amely a talajra hullva azonnal megfagy, és ezáltal jégbevonat keletkezik. A párhuzamos megnevezést inkább két kémiai elemnek, fémnek a külső hasonlóságával lehet magyarázni. Az ón vagy cin (stannum) fehér, kissé kékes, nehéz, fényes és finom lemezekre nyújtható, az ólom (plumbum) kékes-fehér színű, nehéz, késsel vágható, könnyen olvadó. A köztük levő hasonlóság alapján régen a fekete ón ’ólom’ jelentésben fordult elő, a fehér ón pedig a cin megnevezése volt.
    Télen gyakran előfordul, hogy a felső és az alsó hideg levegőréteg közé nulla foknál nagyobb hőmérsékletű levegőréteg szorul. Ilyenkor a felső rétegben keletkezett hó a középső rétegben esőcseppé olvad, majd az alsó fagyos légrétegben jégdaraként vagy ónos esőként érkezik a csapadék, attól függően, hogy a részecskéknek volt-e elég idejük jéggé fagyni. Az ónos vagy ólmos eső tehát olyan folyékony halmazállapotú víz, amelynek 0 Celsiusnál kisebb a hőmérséklete. Ahhoz ugyanis, hogy a víz szilárd halmazállapotúvá alakuljon át, nem elég a fagypont alatti hőmérséklet, megfelelő körülményekre is szükség van. Az ónos vagy ólmos eső a földet éréskor válik szilárd halmazállapotúvá, a halmazállapot-változást az ütközés indítja el. Ez igen gyorsan, robbanásszerűen lezajlik, olykor még szét sem terül a földön az eső, minden cseppje helyén kis dombocska keletkezik. Az efféle eső többnyire a nagy hidegek közeli megenyhülésének a jele. A Kárpát-medence térsége kedvez az ónos eső kialakulásának. Ha a túlhűlt cseppek átmérője nem éri el a 0,5 mm-t, akkor ónos vagy ólmos szitálásról beszélünk.
    Az ónos vagy ólmos esőt a magyar nyelv egyik sajátos kifejezéseként már a legelső magyar nyelvű meteorológiai tankönyv (Berde Áronnak 1847-ben Kolozsvárott kiadott Légtüneménytana) is használja. Ón szavunk ősi eredetű, már egy 1138-ból származó írásos emlékben is előfordul. Az ólom főnév újabb keletű, 1490-ből van rá az első írásos adat. Az ón és az ólom jelentése teljesen csak a XIX. században különült el egymástól. Ettől kezdve jelöli az ólom az úgynevezett fekete ónt, az ón pedig az akkor még fehér ónnak nevezett fémet. Az angolban darás esőnek, a németben fagyott esőnek, a latin nyelvben túlhűtött esőnek nevezik a szóban forgó jelenséget. Az angolban a sleet darát, havas esőt, ónos v. ólmos esőt egyaránt jelenthet.

Dr. Molnár Csikós László