Egészségünk érdekében
Az alkoholizmus
Szinte minden társadalomban fogyasztanak alkoholt, melyet elsõsorban gabonafélék, gyümölcsök vagy zöldségek lepárlásával állítanak elõ. Az erjesztett ital alkoholtartalma desztilláció révén tovább fokozható, így készítik a tömény italokat, például a rumot vagy a pálinkát. Az ily módon elõállított ital fogyasztása, hogyha az egyénnek vagy a közösségnek, vagy mindkettõnek a károsodásához vezet alkoholizmusnak nevezhetõ.
Véralkoholszint
Tudnunk kell (és sajnos a felmérések alapján sokan tapasztalatból tudják is), hogy már kevés alkohol elfogyasztása is változásokat okoz a viselkedésben.
0,03-0,05%-os véralkoholszintnél (30-50 mg alkohol 100 ml vérben) az ember például nagyobb önbizalommal bír, mozgásos reakciói viszont lelassulnak. Ez a két tényezõ az, ami miatt rendkívül veszélyessé válik az alkoholfogyasztás utáni autóvezetés, és ez az, amit oly sokan figyelmen kívül hagynak. 0,10%-os véralkoholszintnél hadaróvá válik a beszéd, megnehezül a kar és a lábmozgások koordinálása, egyesek agresszívvé, mások csendessé válnak. Súlyos tehetetlenséggel jár a 0,20%-os véralkoholszint, a 0,40%-os érték pedig akár halálos is lehet. A legtöbben azonban csak évek múlva halnak bele…
Az absztinenstõl az alkoholbetegig
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete az alkoholfogyasztókat szociális minta alapján a következõ csoportokba sorolja: az absztinensek, akik soha nem fogyasztanak alkoholt; a szociális ivók, akik elsõsorban társaságban isznak, az ivás célja ilyenkor nem a részegség, bár idõnként az is elõfordul. A nagyivók rendszeresen és sokat isznak, gyakran lerészegednek. Közéjük tartoznak a "probléma”-ivók, akik ugyan nem rendszeresen, de önkontroll nélkül isznak, ha úgy érzik, gondjaik vannak. Közülük sokan válnak idõvel alkoholbeteggé. Végül az alkoholbetegek, akiknek tevékenysége, gondolata az alkohol megszerzése körül forog, kezelésük esetén elvonási tünetek alakulnak ki, ami mindenképpen orvosi ellátást igényel.
Kibõl és hogyan lesz alkoholista?
Minden valószínûség szerint az alkoholizmus erõs testi hajlamra épülõ lelki indíttatás nyomán alakul ki. Függ tehát az öröklött és a környezeti tényezõktõl is. Bizonyított tény például, hogy az alkoholisták által örökbefogadott gyermekek is 3-4-szer gyakrabban lesznek alkoholisták, mint azok, akiknek szülei nem isznak. Az alkoholista szülõi mintát látó gyermek maga is könnyebben fog az otthon látott "problémamegoldó" módszerhez folyamodni, azaz a pohár után nyúlni. Ha alkoholista van a családban, a többi családtag is akaratlanul a függõség alá rendeli az életét.
Az etilalkohol csak nagyobb mennyiség elfogyasztása után szívódik fel a vékonybélbõl a vérbe. Sejtméreg lévén a szervezet igyekszik minél gyorsabban eltávolítani. A lebontásakor keletkezõ köztes termék az acet-aldehid fejfájással, hányással járó rosszullétet okoz. Mivel az ázsiai népeknek mintegy felénél az acet-aldehidet tovább bontó enzim hiányzik, õket az ebbõl fakadó rosszullét rendszerint megóvja az alkoholizmustól.
Genetikai meghatározottságunkat bizonyítja az a meglepõ eredményekkel záruló kísérlet is, ami felvetette az alkoholizmussal fenyegetett emberek szûrésének lehetõségét. Óvodások körében kezdték el vizsgálni az alkohollebontás képességét. A gyorslebontók ugyanis jobban bírják az alkoholt, õk azok, akik "asztal alá tudják inni" társaikat, és észrevétlenül, intõ jelek nélkül meg tudják inni azt a mennyiséget, amitõl egyszer csak alkoholistákká válhatnak.
Már az óvodások között is lehetett találni mintegy 20%-nyi olyan gyereket, akiknek a szervezete gyorsan bontja le az alkoholt. Családjukban rendszerint van is egy vagy több alkoholista. Egy másik vizsgálat azt a megdöbbentõ eredmény hozta, hogy a tinédzserkorban vizsgált gyors alkohollebontók 15 év elteltével 90%-ban lettek alkoholisták, a lassú lebontóknál azonban ez az arány csak 10% volt.
Összeállította: Vastag Róbert
Forrás: www.HaziPatika.com
