Arcél
MESSZI TÁJAK SZERELMESE
Ha valaki nem ismerné Pecze Rózsát, az adai Mûszaki Iskola tanárnõjét, annak elmondhatnám, hogy, tudod, arról a hölgyrõl van szó, aki iskolaórái mellett már bejárta a fél világot, magas hegycsúcsokat mászott, mély barlangokba ereszkedett, útjain bámulatos fényképek ezreit készítette, fest, verseket és prózát (drámákat!) ír. Utazásairól beszámolókat, elõadásokat tart, mûveivel díjakat nyer, diákjai is fölöttébb kedvelik.
Nagyvilági utazásai mellett rendszeresen részt vesz a zentai Természetjárók Köre által szervezett gyalogtúrákon, sõt az adai természetjárók túráin is. Az idén türelmesen és kitartóan leste az adai Tisza-szakaszon a tiszavirágzást és sikerült neki lefényképeznie a partmenti ágon vedlõ, bõrétõl éppen megváló kérészt. Az már szinte mellékes, hogy felvétel közben a digitális gép nem tudott élesre állni, így a kép, nagyításban, kissé homályos. Mindemellett okleveles elektromérnök.
- Mondana magáról még néhány fontosabb tudnivalót ?
- Idézzünk az egyik könyvben megjelent életrajzomból:
„Született 1958. április 27-én, Szabadkán. Gyermekkorát Péterrévén, Bihaæon, Podgoricán töltötte. 1986 februárjában szerzett elektromérnöki diplomát az Újvidéki Mûszaki Egyetem Elektrotechnikai Karán. 1986 szeptembere óta Adán lakik, ahol a Mûszaki Iskolában elektrotechnikai tantárgyakat tanít.
A trójai faló gyomrában
Kedvenc hobbija a hegymászás és a természetjárás. Kétszer járt a Triglavon (2863 m), megmászta az Olümposzt (2917 m), a Balkán-csúcs Muszalát (2925 m) és még sok más, 2000 méter feletti csúcsot.
Csak szimbólum a hegy és a hegymászás: minden valamirevaló embernek kell hogy legyen egy Matterhornja, amit tûzön-vízen keresztül meg akar mászni. Nem a Matterhorn a szép, ha mégoly festõien világítja is meg a hold, hanem az a szép, hogy vannak matterhornjaink, amelyek kikényszerítik belõlünk az igazi emberi magatartást: a küzdést. Nem a küzdést a létért, hiszen éppen ez az, ami bennünk az állattal közös, hanem a léten felüli küzdést: azt a küzdelmet, amit nem az élet szükségletei kényszerítenek ránk, hanem emberi mivoltunk: a szenvedély. Az állatnak nincs szenvedélye. Él és meghal, közben küzd a létért, ez a dolga. Az ember ott kezdõdik, ahol túllép azon, ami benne csak biológiai, átadja magát a szenvedélynek, a “léten felüli” küzdelemnek. Egyedül ez lehet szép .”
(Benedek István: Csavargás az Alpokban) |
Másik szerelme az irodalom. Ebben fõbb sikerei: 1993-ban az Objektív Filmstúdió megvásárolta filmnovelláját, 1994-ben a Litera-Turné Alapítvány pályázatán
Magánélet c. színdarabjával elnyerte a Duna-tv különdíját. Egy 1994-es pályázaton dicséretben részesült verseiért, az 1996-os Millecentenáriumi pályázaton pedig elsõ díjat nyert dráma-kategóriában. Elsõ verskötetét Tauridák címmel a MINSZ adta ki 1999-ben”, 2001-ben pedig a Milleniumi fény c. Ada-moholi antológiában az õ versei is szerepelnek. Az adai ADART Mûvészeti Csoport tagja.
-
Merre vittek utazásai ?
- 2005 nyarán Törökországban jártam, elõtte Libanonban, Szíriában. Bejártam már keresztül-kasul Magyarországot, Szlovákiát, megmásztam a Magas-Tátrát, Görögországban az Istenek Hegyét, az Olümposzt. Dél-Amerikában csodálatos élményeket szereztem az Andok csúcsai között, ahol különösen az örök hó világa, a csend és a természet hatalmassága, fennköltsége hatott rám.
Útitársaival a libanoni cédrusok rezervátumánál
Még véget sem ér az egyik
utazás, máris a következõn gondolkodom és addig nem is tudok megnyugodni, amíg ismét útra nem kelek.
- Hû társa a fényképezõgép…
- Igen, van egy régebbi Yashikám, amelyiket minden utamra magammal viszek. Néha kifogy belõle a batri, és ilyenkor a fénymérõ nem mûködik, de nem is kell, mert fejbõl is be tudom állítani, a képek pedig rendre sikerülnek. Hogy mennyi van belõlük? Több ezer!
Az év elején ezekbõl állítottam össze egy útibeszámoló anyagát és a már említett zentai Természetjárók Köre tíz éves jubileuma alkalmából, a zentai Tehetséggondozó Gimnáziumban tartottam elõadást. Mondhatom, nagy sikert aratott. Ez a Közel-Keletet, Törökországot, Libanont, Szíriát, stb., vetítésekkel egybekötött bemutató A barlangoktól a csúcsokig címet viseli, és 2005. december 1-jén, az adai könyvtár olvasótermében, 17 órai kezdettel az adai közönség elõtt is megismétlem. Már most minden érdeklõdõt szeretettel meghívok elõadásomra!
- Utazásai során mire figyel legjobban?
- Mindenre. A természet ritkaságai, az építészeti remekmûvek és emlékek, valamint maguk az emberek érdekelnek. Sokszor az autóbusz ablakából is fényképezek, mert az ülés általában magasabb a földön álló ember látószögétõl. Jól rá lehet látni a tájra, az épületekre, be lehet látni a falusi udvarokba, le lehet kapni az ott zajló élet közönséges pillanatait.
Beduinok sivatagi sátránál
Törökország is, Libanon is, Szíria is csodálatos. Egyszeri utazással be sem lehet járni. Persze elõzõleg tájékozódni kell a meglátogatandó táj jellegzetességeirõl. Libanonban például egyik fõ témám volt az ország jellegzetes fája, a libanoni cédrus. Különös tekintettel a hírneves magyar festõmûvészre, Csontváry Kosztka Tivadarra, akinek kedvelt témája volt a libanoni cédrus és világhírû mûveket alkotott róla.
Járt a mindannyiunk által ismert, komisz csavargó, Naszreddin
Hodzsa sírjánál is, és ennek kapcsán tárjuk az olvasó elé Rózsa elõadásából kimásolt, megkapó idézetet:
“...sokan haszonlesésbõl vagy aljas irigységbõl, vagy gyûlöletbõl igyekeztek befeketíteni emlékét. Mesterkedésükben nem érték el céljukat, mivelhogy a hazugságnak sohasem adatott meg, hogy diadalmaskodjék az igazság fölött.
Mindennek ellenére Naszreddin Hodzsa emléke megmaradt, és meg fog maradni a jövõben is, nemesen és derûsen, megõrizve örökre gyémánttiszta ragyogását!
És az utasok mindmáig megállnak a szerény fejfa elõtt a török Ak-Sehirben, jó szóval emlékeznek meg a vidám bokharai csavargóról, Naszreddin Hodzsáról, és a költõ után mondják:
”Szívét odaadta a földnek, noha úgy forgott a világban, akár a szél, amely halála után szertehordta a földön szíve virágzó rózsáinak illatát...Gyönyörû az az élet, amelyet arra használunk, hogy lelkünk halálunk után is éljen a világban és arra, hogy meglássuk a világ minden szépségét!”
Mindazonáltal némelyek azt beszélik, hogy a fejfa alatt senki sem fekszik, hogy a hamis Naszreddin Hodzsa huncutságból állította fel és mindenütt halálhírét költve, elindult tovább kóborogni a világban. Így volt, vagy sem? Ne bocsátkozzunk hasztalan találgatásokba. Egyet mondunk csak: Naszreddin Hodzsától minden kitelik!...”
Szõnyegárus Anatóliában
A riporter abban a kivételes helyzetben van, hogy többször is alkalma nyílhat meglesni Rózsa utazásainak emlékeit, a fényképeket, hallgatni érdekesebbnél érdekesebb élménybeszámolóit. Csodálni azt az emberfeletti kitartást, ami elvezeti õt a nagyvilág tájaira, a Fruška gora-i erdõkbe, a karlócai szüreti ünnepségekre, az Ismerd meg és szeresd meg Zentát túráira, a magyarországi diákkirándulásokra…Nem csoda, hogy legutóbbi SMSS-üzenetében már így fakadt ki: „nem bírom tovább, most már leállok és kipihenem magam…” Elõtte azonban még megnézzük adai elõadását!
Király János
