Teológiai gondolatok
ÚRNAPJÁRA

    „Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott,megtörte és így szólt: Vegyétek és egyétek, ez az én testem, melyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: Ez a kehely az újszövetség az én véremben. Ezt tegyétek valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” ( 1 Kor 11,23-25)

    Az Úrnapja Jézus Testének és Vérének az ünnepe, az Oltáriszentség főünnepe.
    Az az éj, amelyről Szent Pál apostol a fenti idézetben beszél, Jézus szégyenletes elárulásának, a tanítványok megfutamodásának és tagadásának az éjjele volt. Az az éj, amikor a tanítványok annyira fáradtak voltak, hogy egy órát sem voltak képesek az Úrral tölteni.
    Ennyi maradt Jézus csodáiból, tanításából, példabeszédeiből, a tanítványok nagy fogadkozásaiból, hogy sosem hagyják el az Urat.
    A kenyér, amelyet  Jézus ad és  oszt szét tanítványai között, nem más mint az Úr teste a világért.
    A kenyérben Jézus egészen magát akarja adni. Valójában ezért az önfeláldozásért lett Isten Fia emberré, olyanná, mint mi.
    Jézus földi élete során nem ragaszkodott istenségéhez, hanem kiüresítette önmagát, hogy bizonyosságot tegyen Isten nagy irgalmáról, feltétel nélküli szeretetéről, az emberi lény teljes elfogadásáról.
    Jézus nem szomorkodva vesz búcsút tanítványaitól, hanem szeretettel. Ennek a szeretetnek a jele a kenyér és a bor, amelyek a szentmisében a Szentlélek által átlényegülnek Krisztus Urunk testévé és vérévé. Így lesz Ő igazán és valóságosan jelen a kenyér és a bor színe alatt.
    Az Úr övéinek továbbra is legbenső barátja akar lenni. Aki eszik a kenyérből, az Urat veszi magához.  Ennek a kenyérnek erőt és derűt kell adnia. Meg felebarátokat és társakat, mert a kenyér arra való, hogy megtörjék és szétosszák. Ahogyan Krisztus is megtörte és szétosztotta az utolsó vacsorai kenyeret.  Szétosztotta, hogy mások is éljenek, és hogy mások is megtapasztalják Isten jóságát, Krisztus Isten- és ember iránti szeretetét. Az Ő állandó jelenlétét a világban és bennünk, az emberi önzést, szeretetlenséget legyőző hatalmát. A mások feltétel nélküli elfogadását.
    Krisztus az Oltáriszentségben megosztja velünk életét, táplál bennünket, hogy életünk legyen. Erőt ad az Isten akarata szerinti élethez. Csak az Ő tápláléka által lehetünk életrevalók és szabadok erre az életre. Olyanok, akik eljuthatnak az üdvösségre vezető útra.
    Akik táplálkozhatunk Krisztus testével, nem feledkezhetünk meg embertársainkról: nem csak nekünk kell élnünk, hanem másokat is éltetnünk kell. Szeretetteljes viselkedésünkkel lámpásként kell világítanunk a világban, hogy megmutassuk a kenyérben és borban magát a világnak ajándékozó Krisztust. Isten tökéletes kinyilatkoztatását.
    Adjon a Szentlélek ehhez erőt, bátorságot, bölcsességet, kitartást és sok szeretetet.

Morvai Matild, MA