Tükröm, tükröm...

    Régen a rejtély, a misztikum, és végül hétköznapi dolog – az egykori luxuscikkből, a tükör!  Ma már nem kell a tiszta tó vize, sem ezüst tányért dörzsölni fényesre, ahhoz, hogy szemünk csillanjon vissza, a szemünkbe. Addig tökéletesítették ezt a mérhetetlen értékű tárgyat, mígnem csak annyi „hibája” maradt, hogy a jobb – az bal, és a bal – az jobb.
    Tükröm, tükröm, mond meg nékem: ...ki vagyok?! A tükör a lélek, a tükörben az ördög, a tükör mint babonahordozó, vagy tükör, te jó barát, a praktikum és az (ír)realitás. Házunk minden helyiségében van tükör. Igen! Én ezt nem is titkolom, és állandóan nézem magam, különböző lelki és fizikai állapotokban. Akarom látni, mire hasonlítok. Bámulva így a tükröt, a kérdés csak annyi, hogy  saját tükör kell-e ahhoz, hogy azt lássuk, amit látunk?! Saját szemembe nézni – kész őrület –  szembesülve az igazsággal – magamra lelni. Félelmetesen izgalmas! Erre akár jó példa az is –, ha valaki nem hinne nekem, mivel még nem próbált farkasszemet nézni önmagával –, amikor a kisgyerek, akinek fogalma nincs, mi a tükör, belenézve, vagy nevet, vagy sírva fakad.  Mosolyog a szelíd lelkű, miközben örül és tetszik magának, míg a kis gonosz – aki még nem bátor – megijed attól, amit lát. Tetszik nekem a törött tükör hatása is, arcunk részekre törve – démonos..., amellett, hogy oda a szerencse, még az ördög is visszakacsint! A letakart tükör viszont „halálkomoly” dolog!...
Mikor ritkán rövid időre magam maradtam, a toalett tetejét lehajtva, miután édesanyám egyetlen bordó rúzsával kifestettem a számat, remegő lábakkal felálltam, és így pont láttam magamat a mosdó felett álló tükörben. Hajkefével, mint mikrofonnal a kezemben, énekeltem, és gyakoroltam úgy mozgatni ajkaim, hogy a rúzs ne színezze bordóra fogaim. Én magamat gyönyörűnek láttam akkor.  Évek múlásával kegyetlenebb lett a tükör. Aránytalanul ugyan, de összhangban mozogva, egyre  több idő kellett a „tükrözésre”, és már nem csak azt kellett megtanulnom, hogy mozgassam a szám. Mindent látnom kellett! Ez lett a vesztem! Jöttek a kirakatok, a nagy üvegfelületek, bármi, amiben nézhettem magam! Tükörbe beszéltem, ettem, öltöztem, táncoltam, ... a tükörben így felnőttem!

    ...mondom én, a tükör halálkomoly dolog, attól, amit belenézve, benne lelünk. Az egyetlen tárgy, ami életre kelthető, a tárgy, amit régen csak a kiváltságosok mondhattak magukénak.  Egyszerűen nem értem azokat az embereket, akik kimondottan utálják a tükröt, hisz könyörgöm – magukat látják benne! Ezen el kellene gondolkodniuk, hogy akkor a környezetükben élő embereknek milyen lehet. Nem a nagyorrú ember csúnya, vagy a vörös hajú, inkább a morcos, a mérges, a rosszindulatú - az igen! Nézz már tükörbe! Szomorúságodtól ne félj, az vigaszra talál valaki tükrében, majd idővel, csak légy jóindulatú, hogy megkedveld a bűvös üveget, ami ma egy megvehető, olcsó tárgy. Meglepheted vele magad, felakasztod és beleraksz minden alkalommal, amikor rátekintesz egy kis önbecsülést, jóindulatot magad iránt, hogy a többiek is jobban tudjanak szeretni. Én mindig nőt rakok bele, soha nem kötényes háziasszonyt, nem fáradt anyát, nem szerencsétlen feleséget, szegény, szomorú asszonyt, lassan öregedő embert..., én belenézek és nőt akarok látni! Nőt, akinek csillan a szeme! Elnézegetem a bőröm, a ráncokat, a hajam, a karakteres arcvonásaimat, szemöldököm ívét, a mosolyom és igyekszek benne találni valami vonzót, megfoghatót, hogy megnyugodjak, mert ez nekem fontos. Szeretem az ápoltságot, ami megadja a szépség koronáját. Előbb legyen egy nő ápolt, mint szép, jobban teszi, ha vidám mint divatos, és az se baj, ha múlik az idő, csak a szeme csillogjon. Ezért nézz barátnőm a tükörbe és ha szívesen látod magad, úgy vannak ezzel a többiek is. Igen, ilyen egyszerű! Mond hangosan, nem jelenti azt, hogy megzavarodtál: „tükröm, tükröm, mond meg nékem...”, és a tükör, ha odafigyelsz, felel. Higgyél neki, és addig törekedj, míg azt nem mondja: „nekem te vagy a legszebb, még ha van is tőled szebb!”
    Ha valakit a tükör, a bevezetőben megemlített hibája zavarná, akkor egy újabb síktükörrel továbbtükrözve a képet, visszaállíthatja az irányt a jobb-bal helyrekerül, ez ne legyen kifogás. Megoldható! Keress egy tükröt, mert a szem erejét kizárólag bele nézve – visszaverve tudod hasznosítani, saját lelkedre vizuálisan csak így tudsz lelni, és hatni.  Jó tanácsomat, hogy nem csak az emberi hiúság vezérli, az is bizonyíthatja, hogy a bölcsességet szimbolizáló alakok általában tükröt tartanak kezükben, és a Bölcsességek könyve a bölcsességet így jellemzi: „...az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása.

Pergel Zsaklina