Nyelvi figyelő
Intelligens gyurma
Egy alkalmas kis fémdobozt nézegetek, rajta a felirat: Intelligens Gyurma. Így, nagybetűvel a gyurma szó is, melyet mind a régi, mind az új helyesírási szabályzat szerint is kisbetűvel kellett volna írni. Kis unokám nem ezzel a helyesírási kérdéssel foglalkozik, hanem lelkesen meséli, hogy ajándékba kapta, és mennyire örül neki. Rengeteg mindent lehet készíteni belőle, nagyon praktikus. Próbáljuk ki! – javasolja, így hát hozzáfogunk. Én egy virággal kísérletezem, közben azon gondolkodom, vajon mitől intelligens ez nyúlós, ragadós, fémszínű anyag.
Az Értelmező szótár+ szerint – de a közfelfogásban általánosan ismert jelentések szerint is az intelligens két fő jelentésben ismeretes. Első jelentése: értelmes, okos, második jelentése pedig: tanult, képzett. Nos, ezek közül vajon melyik illik erre? Nyilván egyik se, hiszen a gyurma nem élőlény, így se értelmes, se okos, se tanult, se képzett nem lehet.
Azt is lehet tudni a korábban gyurmalin néven ismert intelligens gyurmáról, hogy anyagát a második világháború során az Egyesült Államokban fejlesztették ki, amikor a hagyományos gumi alapanyagához nehezen lehetett hozzájutni. Ipari felhasználására ugyan soha nem került sor, azonban szokatlan, meghökkentő jellemzői miatt folyamatosan nő a népszerűsége. Az Intelligens Gyurma attól egyedülálló, hogy több különböző anyag fizikai jellemzőit testesíti meg. Hosszú távon használható anélkül, hogy kiszáradna, továbbá olyan speciális változatai is vannak, mint a világító, a színváltó és a mágneses. Nemcsak szokásos színekben készítik (piros, kék, sárga, fekete stb.), hanem különlegesekben is (csillogó bronz, izzó parázs, fénylő arany, ragyogó ezüst, fegyverszürke, elektromos kék, elektromos zöld, tüzes rubin, smaragdzöld, akvamarin kék stb.)
Gyurmázás közben fél szemmel a tájékoztatót nézem, hátha kiderül eme „különleges termék” intelligenciájának mibenléte. Pattan, mint a labda, nyúlik, mint a rágógumi, szakad, mint a papír, világít a sötétben, változtatja a színét, törik, mint a porcelán, vonzza a mágnest, hogy csak néhány olyan „előnyös” tulajdonságát említsem, melyet a prospektus felsorolt, bár nyilvánvaló, hogy egyik sajátosságnak fikarcnyi köze sincs az intelligenciához. A túlzásoknak azonban itt közel sincs vége. „Fedezd fel a benned rejlő kreatív zsenit, a tudóst, és kísérletezz ezzel az izgalmas anyaggal!” – bíztatja a gyurmával játszani kívánó gyerekeket. Ők pedig nem is késlekednek, és bemutatják a termék „intelligens” tulajdonságait. És lám, tényleg nyúlik, mint a rágógumi, a szoba egyik sarkából a másikig, tényleg pattan, mint a labda, a parkettán és a szőnyegen egyaránt, tényleg szakad, mint a papír, sok-sok részre. Körülbelül itt kezdett elegünk lenni az „intelligens” tulajdonságokból, bár szívem szerint még egy tulajdonságot javasolnék: mivel az este hátralevő részét azzal töltöttük, hogy a pulóverünkbe beragadt „intelligens” terméket eltávolítsuk onnan, örvendetes lenne a „nem ragad” tulajdonsággal kiegészíteni e gyurmakülönlegesség lenyűgöző sajátosságait.
Hódi Éva
