TARSÓKA NÉPTÁNCEGYÜTTES
25 éves a Vadvirág Hagyományápoló Kör

    A Tarsóka Néptáncegyüttes a Vadvirág Hagyományápoló Kör legrégebbi, még mai is működő formációja. Tagjai ma már a Kör működésében is szerepet vállalnak oktatóként, csoportvezetőként, muzsikusként, vagy szervezőként. Vallják, hogy a néptánc nemcsak mozgás és kultúra, hanem szórakozás és rendkívüli közösségi erő. Emlékeikről és élményeikről így beszélnek:
    Resócki Roland: 1998-ban kezdtem el táncolni ebben a csoportban, amely igen korán a felnőtt kategóriában mérettette meg magát, hiszen még általános iskolások voltunk, amikor egy felnőtt néptánccsoportoknak szervezett újvidéki minősítőn nagy sikert arattunk. Akkor a temerini Lukács Imre foglalkozott velünk.  A Tarsóka nagyon jó csoport és kiváló közösség. Mindig nagyon jó hangulatúak a próbák. Mi sokfelé eljutottunk. Első utunk Zánkára vezetett, hiszen a 90-es évek háborús feszültsége miatt ott tartottunk egy Vadvirág-tábort, de Magyarország szinte egész területén megfordultunk. Emlékezetes a nyíregyházi nagy fesztivál. Jártunk Erdélyben is, később pedig már tanulmányi út kapcsán mentünk vissza. A tanulmányi kirándulások célja, hogy a még élő adatközlő időseket felkeressük és mivel nagyon sok vadvirágos vett részt az általam indítványozott és szervezett kiránduláson, nagyon jót tett a csoportnak az adatközlőkkel töltött idő, volt foganatja. Most ezeket táncoljuk, és rájuk hivatkozunk, sőt jó emlékkel emlegetjük őket. A Vadvirágban nagyon jól működik a közösség, összhangban van a tánc és a társaság.  Néptánc-oktatóként veszek részt a Vadvirág HK működésében, és Lukács Imre szavaira hivatkozok, aki azt mondta egyszer, ha a csoportban van egy gyerek, aki odahaza meghallgatja, utánajár annak, amit tanult a próbán, akkor már megérte. A Vadvirágban nem egy gyerek van olyan, aki otthon is meghallgatja a zenét, próbálkozik a mozdulatokkal. Ezt a vadvirágos közösségi légkör teszi. Személy szerint az autentikus dolgot díjazom, viszont formát kell adni a műsornak, hogy a nézők is élvezzék,  de a lényeg abban van, hogy a gyerekek megtanuljanak táncolni, és a táncot használják is.

    Varga Imola: Már húsz év annak, hogy megalakult a Tarsóka néptáncegyüttes. Összeszokott csapatunk erős, színvonalas csoport. A kezdetektől jellemző volt az összefogó és bíztató szülői háttér, és ebből az erőből működött a tánccsoport. Ovis korunk óta táncolunk, és mára pedig csoportvezetőkké és szervezőkké váltunk. Sok jó szilvesztert is szerveztünk magunknak. Nem hiányzott más buli, mert jó volt együtt lenni. Az egyik legmeghatározóbb élményünk a tízes éveink elején való részvétel a nyíregyházi fesztiválon, amely voltaképpen a Kőketánc szemlén kiérdemelt nyeremény volt.  Próbára tesz minket az, hogy a tanulmányok, a munka a szélrózsa minden irányába elsodorták a táncosokat, de még vagyunk, nem adtuk fel! Szeretnénk, ha az őszi jubileumi műsoron produkciónkkal igazolnánk a Tarsóka közösségi erejét!
    Polyák Szollár Anna: Felnőttként sem tudunk elszakadni a csoporttól és a Vadvirágtól. Részt veszünk mindenben. A Tarsóka néptánccsoportot a szülők támogatták a kezdetektől. Bíztattak minket. Tudták, ha feladnánk, hiányozna a csoport. Lukács Imre a próba idejét is rááldozta arra, hogy tanuljunk kalotaszegi hajnali nótákat, amikre táncolni nem lehet, de neki fontos volt az, ha mi elmegyünk táncházba, akkor ott tudjunk énekelni, tudjuk a dalszövegeket. Az is tartotta meg sokáig a csoportot, hogy mi tényleg együtt jártunk, és még most is együtt járunk bulikba, táncházba. Próba után nem csuktuk be az ajtót, hanem a hét minden napján együtt voltunk, amikor csak tehettük Száz kilométeres körzetben legalább tíz éven keresztül minden buliban részt vettünk. Ahogy felnőtté váltunk, egyre több a kötelezettségünk, a munkahelyi kötődések, de amíg arra volt időnk, amire akartuk, addig mi ott voltunk mindenhol a próbákon kívül is, tehát ezt nemcsak intézményes keretek között, hanem a mindennapjainkban is éltük. Imrének szívügye voltunk. Sokat utaztunk. Magyarországon nagyon sok helyre eljutottunk, és ez is összekovácsolt minket. Jó hatással vannak az utazások a csapatra, és fontosak ezek az élmények. A táborokban elsős korunk óta részt vettünk, azután, amikor már ott aludhatunk még nagyobb élményt jelentett. Most is ott vagyunk, oktatunk, szervezünk. Ott vagyunk, csak feladataink alakultak át, vagyis a háttérben támogató tevékenységeket végzünk, így vesszük ki a részünket a vadvirág életében. A tanulmányok, munkahely és más köztelezettségek miatt most kevesebben találkozik a tánccsoport, de mindenkinek haza húz a szíve, a remény él mindnyájunkban. Talán, egy új Tarsóka-korszak indul.
    Raffai Anikó: A Tarsóka a második családom. Így élem meg. Fiatalon kerültünk a felnőtt tánccsoportba, általános iskolás korunkban mentünk minősítőre, és már akkor meg lettünk dicsérve. Erős társaság voltunk. Lukács Imre volt a példaképünk. Megtanított minket, hogyan éljük ezt az egészet. Imrével töltött időben nagyon jó koreográfiáink is születtek. A próbák után együtt maradtunk, nem rohantunk diszkóba, kocsmába. Nem hiszik el, de én nem voltam diszkóban, de nem is hiányzott. Megvolt a saját közös programunk, legtöbbször házibuliként, később táncházakban, táborokban, szülinapok, majális, újévezés. Saját szilveszteri bulit is szerveztünk, ami Vajdaság szerte híres rendezvény volt és jöttek a környék településeiről hozzánk a vadvirágos újévezésre. Emlékeink és élményeink összekötnek mindeket. A megpróbáltatások és kötelezettségek ellenére is készek vagyunk a közös munkára, és az újabb produkcióra.
    Varga Emese: Ebbe az egészbe édesanyám révén kerültem bele. Beleszületett gyerek vagyok. A Tarsókából még sokan mások is. Nagyon kicsi korunk óta csináltuk és mi maradtunk meg eddig a leghosszabb ideig. Persze összenőttek a csoportok, de mindig maradt a Tarsóka néptánccsoport. Így éltettük. Lukács Imre nagyon megtanított minket szeretni a néptáncot, és használni azt. Megtanította, hogy a tánc nem cél, hanem eszköz. Egy hagyományápoló egyesületben nem feltétlenül a profizmus a cél, hanem az, hogy valaminek a kifejezésére használjuk a táncot. Minél korábban kezdik el tanulni a gyerekek, annál jobb, mert nagyon sok mindenben szerepet játszik, és nagyon hasznosnak látom, úgy is, mint közösségmegtartó erőt. Imre a tanításával túllépet azon, hogy magyarok vagyunk, itt vagyunk magyarok és magyar néptáncot táncolunk, hiszen megtanított mindennek a szeretetére és nyelvként tudjuk használni. Nagyon szépen tudott minderről beszélni, és ezek a beszélgetések mély nyomot hagytak bennünk.

Lajkó Szilvia