174. Zöld levél
Az ürgék néma sikolya

    2015. év emlős állatának a közönséges ürgét (Spermophilus citellus, korábban Citellus citellus), angolul European ground squirrel, németül  Europäische Ziesel vagy Schlichtziesel, szerbül tekunica választották, elsősorban azért, mert a kihalás szélére sodródott. A kihalással fenyegetett fajok vörös listája (Red List of Threatened Species), vagy egyszerűen Vörös lista, az élőlények természetvédelmi státuszának legismertebb, legnagyobb múltú és legátfogóbb globális leltára, melyet a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) hozott létre 1948-ban, az ürgét is veszélyeztetettnek tartja és ezért Magyarországon, nálunk is, a szigorúan védett őshonos állatok közé sorolják.
    Itt, Adán, szintén eltűnőben van, pedig még 50 éve sincs, a Tisza-töltés, vagy a vasúti töltés, a Nagyút, a Bara partja jó telephelyül szolgált nekik és lépten-nyomon fel is bukkantak a járókelők, a biciklizők előtt. Két lábra állva figyeltek, amikor meg közelebb értünk, villámgyorsan elbújtak a földbe ásott lyukakban.
    Az ürgék az emberi fül számára hallhatatlan, ultrahangos sikítással jelzik társaiknak és más fajoknak, ha idegen vagy ragadozó közeleg. Ez a sikítás, sajnos, most már a végsőnek tűnik, ezért az emberiség, a természetbarátok nagy erőfeszítésére, védelmére van szükség e kedves állatfaj megmentésére!
    Európában két ürgefaj él: a gyöngyös ürge és a közönséges ürge. Nálunk, manapság már igen ritkán, csak ez utóbbi fordul elő. Nappal, főként hajnalban és alkonyatkor aktív. Gyakran hallatja két lábra állva figyelmeztető magas hangú füttyét. Ők a nyílt vidékek lakói, gyakran utak mentén találhatók. Telepekben élnek, a föld alatt kiterjedt járatokat ásnak. A járatokból hajdanán vízzel szokták őket kiönteni. E, ma már büntetendő eljárásról jut eszünkbe Petőfi Arany Lacinak c. verse: „Ott az ürge,/Hű, mi fürge,/Mint szalad!/Pillanat,/S odabenn van,/Benn a lyukban./A mi emberünk se’ rest,/Odanyargal egyenest/A lyuk mellé,/S beleönté/A veder vizet;” (részlet a versből).
    Viszonylag rövid lábú és farkú, kis kerek fülű állatok. Bundájuk színe szürkés-barna, rajta pöttyök nem láthatók. Hasi oldala fehér vagy sárgás-fehér. Testhossza: 192-220 mm, farokhossza: 55-75 mm, testtömege: 240-340 g. Téli álmot alszanak. 23-28 napos vemhesség után évi egy alkalommal 2-13 csupasz, vak és fogatlan kölyköt fial. A kölykök egy hónap elteltével hagyják el a fészket. A nőstények átlag élettartama 3-4 év, a hímeké csak 2-3 év. Maximálisan 10 évig is elélhetnek. A járatokba nagy mennyiségű magvat hordanak, így gazdasági kárt is okozhattak ha valahol elszaporodtak. Magyarországon azonban számuk jelentősen lecsökkent.
    Említésre méltó az ürgének az a szokása, hogy mindenféle fénylő tárgyat, porceláncserepeket, üveg- és vasdarabkákat behurcol „lakásába”. Az áskálásban bámulatos ügyességet fejt ki.
    Az ürge gyenge füvekkel és gyökerekkel, útifűvel, lóherével, hüvelyesek magvaival és mindenféle bogyókkal táplálkozik. Ősz felé e terményekből készletet gyűjt, melyet a hörcsög módjára pofazacskóiban hord haza. Eleségét kecsesen két elülső lába közé fogja s hátulján ülve, félig felegyenesedve eszi meg. Evés után megtisztogatja arcát s fejét, és végignyalja, megfésüli bundáját. Vizet csak keveset iszik és rendszerint csak evés után. Nem valószínű, hogy idén nálunk még találkozunk vele, de ha mégis, nagyon vigyázzunk rá!

Király János