Az ellenzék figyelmen kívül hagyása

    A 24. KKT ülés után tartotta meg sajtótájékoztatóját a VMSZ adai szervezete, ahol elsősorban nehezményezték a községi költségvetési terv módosítását, mivel ha az illetékesek a költségvetés elfogadásakor megfogalmazott aggályaikat meghallgatták volna, akkor erre most nem került volna sor. Bálint Ferenc, a VMSZ községi képviselő-testületi tagja elmondta, a kommunális járulék mentesíti azon beruházókat, akik üzemcsarnokok, raktárépületek építésébe fektetnek, mert ezáltal új munkahelyeket teremtenek, adófizetőkké válnak. Adán sajnos ez nem így van, a járulék bevezetésekor a törvény által lehetővé tett maximális kulcsszámmal hozták meg, nem lettek kedvezményezettek sem az ipari, sem a kommerciális beruházást eszközlők, sőt az egyéni vállalkozók sem. Számára is úgy tűnik, hogy Adára nem kellenek sem a hazai, sem a külföldi beruházók, sőt azok helyzetét is ellehetetlenítik, akik saját házukban próbálják biztosítani megélhetésüket. Továbbá nehezményezte, hogy az önkormányzatban felbontottak és iktattak egy levelet, amelyet neki és Világos Tibornak címeztek, és levéltitok megsértése címén ismeretlen elkövető ellen megtették a szükséges jogi lépéseket. Világos Tibor frakcióvezető ismertette, hogy az általuk feltett kérdésekre vagy teljes egészében nem kapnak választ, vagy fél választ kapnak, ignorálják képviselőiket, illetve ha valakinek feltesznek egy kérdést, arra sok esetben mástól kapnak választ. A beígért programok, mint például a vállalkozások megsegítése is várat magára. Beszélt a civil szervezetek pénzelésével kapcsolatos problémákról is, kitért a Községi Kalauz pénzelésének, a Szarvas Gábor Könyvtár alapítói jogainak a Magyar Nemzeti Tanácsra való átruházásának, valamint a moholi helyi közösség új vezetőségének tevékenységével kapcsolatos kérdésekre is. Dr. Tóth Barna Elvira az adai Egészségház korábbi igazgatójaként elmondta, 2002-2014-ig volt igazgató, ezen időszak alatt bármelyik önkormányzat is volt hatalmon, 1 és 4 millió dinár közötti összeget fizetett évente az egészségháznak, miközben az elmúlt kb. 8 évben az igényelt összeg 15-20 millió dinár között volt, mely összeget nem kapták meg a betegbiztosítótól, ám elengedhetetlenül szükséges a működésükhöz. Havonta 1-1,5 millió dinár hiányzott, erről folyamatosan értesítették is az igazgatóbizottságot és az önkormányzatot is, és arról is, hogy folyamatosan növekszik az adósság összege, de ez senkit sem érdekelt. Végezetül elmondta, ennek ellenére 1 millió euró értékű beruházást eszközöltek az egészségházban, ám mivel azok céleszközök voltak, nem lehetett azokat az adósság kifizetésére fordítani.

Gecse Attila