„… soknak semmi sem lehetetlen!”

    Magyar Anna, a Csongrád megyei közgyűlés alelnökének a Damjanich-emlékműnél elmondott szép beszédéből vett Széchenyi-idézet fejezi ki számomra a legjobban az idei március 15-i adai ünnepségek lényegét, és ha még hozzávesszük az ezt megelőző fél mondatot is, hogy „Egynek minden nehéz…”, akkor máris itt van szétszakadozó pártjaink vezetőinek, irányítóinak szánt üzenet, ami 1848 üzenete is, és amit ünnepeinken évről-évre elmondanak nekünk a tőlünk sokkal, de sokkal okosabbak. Hiába…,

    A VMSZ, a Vadvirág Hagyományápoló Kör és a Millecentenáriumi Emlékbizottság által március 15., a vajdasági magyarság nemzeti ünnepe (a Magyar Nemzeti Tanács határozata) alkalmából Ada központjában álló Damjanich-emlékműnél tartott ünnepi megemlékezést és koszorúzási ünnepséget március 14-én, váltakozó erősségű esőben tartották meg. Az egybegyűltek bevezetőül az Asszonykórussal elénekelték a Himnuszt, majd Szollár Anna műsorvezető köszöntötte az egybegyűlteket, köztük is dr. Tóth Anikót, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulját, Magyar Annát, a Csongrád megyei önkormányzat alelnökét, Erdély Lenkét, a VMSZ alelnökét, Pál Károlyt, a VMSZ ügyvezető alelnökét, és a megjelent vidéki és helybeli vendégeket. Ezután a Vadvirág tagjainak versmondása következett, utána dr. Tóth Anikó felolvasta Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének a külhoni magyarsághoz írt ünnepi levelét, majd Magyar Anna, a Csongrád megyei önkormányzat alelnök-asszonya lépett a mikrofonhoz és ünnepi beszéde röviden így foglalható össze:

A Himnusszal kezdődött

    − Örülök, hogy itt lehetek Önök között a Csongrád megyei önkormányzat képviseletében, hiszen mi, a jelenlegi Magyarország déli részén, közel a Vajdasághoz, mi talán jobban tudjuk, más megyék lakóinál is jobban, mennyire összetartozunk. Ilyenkor, ünnepek alkalmával ezt különösen érezzük a szívünkben!
    …
    …Emlékezünk azokra a hősökre, akik máig példát mutatnak mindannyiunknak szabadságszeretetből, bátorságból, összefogásból, a nemzet sorsa iránti elkötelezettségből. Mindannyiunk számára fontos ez az üzenet és ezért van az, hogy nem lankadó figyelemmel, most már 160-70-80 éven keresztül és 200, talán még több éven keresztül is fogunk mindig emlékezni azokra a hősökre, akik vállalták a bátorságot, vállalták az áldozatot. Egy nagy lendülettel, egy nagy forradalmi lendülettel elindították a forradalmat!
    …
    … Most, ebben a Kárpát-medencében nem harcolni kell, hanem valahogyan megfogni egymás kezét, mert Széchenyit idézve: Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen!
    Az összefogás késztethet bennünket arra, hogy vigyük tovább a 48-asok gondolatait, bátorságát, a nemzet iránti elkötelezettségét, azt, ami változó formában idáig és még a következő évtizedek, évszázadok során is éltet bennünket. Az összefogással, egymás kezének megfogásával, összekapaszkodással tudunk tenni nemzetünkért.
    … Ezt az üzenetet tudnám hozni Önöknek, és ezekkel a gondolatokkal szeretnék Önöknek további szép ünneplést kívánni, a holnapi nap folyamán is, és hozom Csongrád megye üdvözletét az összetartáshoz!

    Őt követően a VMSZ adai szervezete elnökének, dr. Tóth Barna Elvirának az ünnepi beszéde következet. Ő – többek között – a következőket mondta:
    − A nemzeti szabadság ünnepi tiszteletével szeretnék köszönteni mindenkit, ma, 2015. március 14-én!
    Mikor azon gondolkodtam, mi is legyen a mai mondandóm, kezembe kerültek régi történelemkönyvek, verseskötetek és azokat lapozgattam. Ott minden sor, minden szó ékesszólóan ecsetelte 1848. március 15-ének, a magyar történelem talán legbátrabb napjának eseményeit. Mindannyian ismerjük ezeket. Ahogyan Petőfiék elindultak a Pilvaxból, ahogy lefoglalták a nyomdát, kinyomtatták a 12 pontot, ahogy az elnyomó Habsburg hatalom ellen a néhány óra alatt több tízezer lelkesre duzzadt tömeg skandálja, hogy „a magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”
Ismerjük a történetet és tudjuk, hogy ma mit ünneplünk: a magyar nép harcát a szabadságért.
    …Egy kortárs szerző (Erdélyi Balázs – a riporter megj.) gondolatmenetét szeretném megosztani Önökkel:
    „Vegyünk például egy fiatalembert a korból. Legyen, mondjuk 25 éves! Épp egy éve házas, és szenvedélyes szerelemmel szereti feleségét. Nem túl gazdag, de már ilyen fiatalon is roppant népszerű, sikeres és ígéretes jövő áll előtte. 1848. december 15-én fia születik majd, azaz lehet, hogy épp a napokban fogan. És akkor ez a fiatalember, akit Petőfi Sándornak hívnak, valami irtóztató erőtől hajtva félredob mindent, biztos és sikeres életet, nyugodt költői örömöket, családi békét és harcba száll a SZABADSÁGÉRT. Harcba száll és meg is hal érte. És nem csak ő, hanem egy egész nemzet fiataljai és öregjei, sok ezren és tízezren. De miért? Mi az a démon, ami mindennél, még a saját életüknél is fontosabb volt nekik, mi az a SZABADSÁG? Kérdezném Őket a mából. Mit jelent ez a szó szabadság manapság? Mit jelent nekünk a szabadság?

MNT: Perpauer Attila, Krizsán Vilmos

    Talán azt, hogy szabadon választhatunk 5 féle kenyér, 10 féle tej, 40 féle autó és 120 tévécsatorna közül? Vagy, hogy szabadon elmehetek ebből az országból, ha nem tetszik itt az élet? Külföldre, nyugatra, bárhova, ahol … többet érek? Ahol olcsóbban vehetek meg bármit, és drágábban adhatom el saját magam? Ez a szabadság? Mert a legtöbben, valljuk meg, erre használjuk. Szabadosságot csináltunk a szabadságból. De érdemes ezért az embernek az életét adni érte?
    Melyikünk tenné? A mi nemzedékünk már örökségbe kapta a szabadságot, és úgy van vele, mint a legtöbben, akiknek nem kellett az életükkel fizetni érte: fogalma sincs róla, hogy mi az valójában. Hogy micsoda felelőséggel jár élni – és nem visszaélni – ezzel a szabadsággal, ami annyi drága életet követelt! Hogy a szabadság kötelesség. Kötelesség a család, a haza, és az egész emberiség felé, hogy munkálkodhasson ki-ki képességeihez mérten, annak mind nagyobb boldogságáért. Hogy a bőség kosarából mindenki egyaránt vehessen! Hogy a jognak asztalánál mindenki egyaránt helyet foglalhasson, és hogy a szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakán!”
    Az ünnepünk akkor lesz igaz, ha átérezzünk ezt a felelősséget: tartozunk ezzel 1848 hőseinek!

    …Végezetül engedjék meg, hogy én is elegendő erőt és hitet kívánjak Önöknek és magunknak ahhoz, hogy folytatni tudjuk a további munkát, tudjunk tenni másokért és önmagunkért, családunkért, a községünkért és az egész közösségért. Köszönöm dr. Tóth Anikó konzulasszonynak, hogy elhozta nekünk Orbán Viktor levelét, Magyar Annának a gyönyörű beszédet és mindannyiuknak, akik itt voltak és megtiszteltek bennünket ezen a szép ünnepen!

Lejegyezte és fényképezte Király János