A túlélésért

    Elmúltak az ünnepek és az eseménytelen, üres, időjárásilag is szomorú mindennapjainkat éljük. A jókívánságokon már túl vagyunk, egymásnak egy szebb és boldogabb új évet kívántunk, amelynek eljövetele ugyancsak ránk férne. Azt, hogy megérdemelnénk, senki sem vitatja, ellenben, hogy mekkora esély van a könnyebb életre, azt valahol mindenki tudja, ha nem is mondja ki.
    Néhány szó a Körképről. 1999 júniusában jelent meg az első szám, tehát még néhány hónap és tizenöt évesek leszünk. Egy ilyen kis újság életében a 15 év hatalmas idő. Ehhez kellett, és kell is egy lelkes kis csapat, akik hónapról hónapra megcsinálják az újságot, és egy 10-12 fős odaadó hölgycsapat, az I. Helyi Közösség nőaktíva-tagjai, akik immár majd 15 éve összehajtogatják és szállításra előkészítik a lapot. Szomorú tény, hogy a községi vezetés tavaly július óta megvonta tőlünk a támogatást, amely havonta tízezer dinárt tett ki. Az okokról most nem szólnék, ellenben egész biztos nehezebb dolgunk van és lesz is. Emellett még kihatnak az újságunk jövőjére azok a tények is, hogy kevesebben és szegényebbek is vagyunk. Azonban hű olvasóinkért mindent megteszünk, hogy a Körkép továbbra is rendszeresen megjelenjen. A túlélés a cél.
    Néhány gondolat a községünkben történő eseményekről. Akik követik a különböző kulturális és egyéb rendezvényeket, amelyeket egyesületeink szerveznek, elégedettek lehetnek. Minden elismerés ezeknek a civil szervezetek és klubok vezetőinek, mert szolid eszközökből sokszor csodás előadást, kiállítást mutatnak be, és ami a legfontosabb, igyekeznek minél több gyereket bevonni a munkába. Amit évek óta hiányolok, és gondolom, nem vagyok egyedül, hogy községi szinten nincs egy kis csapat, akár egy-két ember, akik kimondottan ezeknek az egyesületeknek, kluboknak segítenének az adminisztratív munkák végzésében, és ami még fontosabb, a pályázatok megírásában. Tőlük hallom, látom, hogy különböző papírokkal rohangálnak, kérdezgetnek, és tanácstalanok például a folyószámla megnyitásában. Ebben a szegény, pénztelen világban pedig bűn nem kísérni és nem megpályázni egy-egy lehetőséget. Azért kell segíteni ezeket az egyesületeket, mert rendezvények nélkül tényleg egy nagy, kihalt falu lennénk.

Gecse István