161. Zöld levél
2014. év madara
A TÚZOK

    A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) idén ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját. Az egyesület vezetése ezért úgy döntött, hogy az elmúlt két év gyakorlatával szemben, amikor a lakosság szavazhatott az év madaráról, az ünnepi évben szervezetük jelképe, a túzok legyen ez a faj.
    A túzok (Otis tarda), szerbül velika droplja, németül Großtrappe, anglul Great Bustard a darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a túzokfélék (Otitidae)családjába tartozó, pulykanagyságú madár, amelyik kitűnően repül is. 
    Magyarországon, nálunk Vajdaságban, Jázovó, Mokrin határában, Spanyolországban, Oroszországban, Közép- és Kelet-Ázsiában él. Veszélyeztetett madár, ezért fokozottan védett, eszmei értéke mintegy 3000 euró. Magyarország nemzeti madara. Nálunk mintegy 30 darab él a bánáti pusztaságon, de Csornai Richárd, egykori neves bácskai madárkutató feljegyzése szerint Moholon 1928-ban lőttek is egyet, 1939. XI. 30-án pedig Mohol felett mintegy 400 repült magasan dél felé, egy évre rá pedig 4 túzok le is szállt egy moholi kertben. 1973-ban egyet Adán is lőttek és ez kitömve egy magángyűjteményben található.
    Mára nagyon ritka madár, Bánáti élőhelyét a mokrini vadászegyesület felügyeli. A nálunk is honos nagy túzok az egyik legnagyobb túzokféle (bár a nagy indiai túzok nála is nagyobb), szárnyfesztávolsága elérheti a 2,5 métert is. A kakas magassága mintegy 100 centiméter, tömege elérheti a 18 kilogrammot, de a tyúk átlagosan csak 4,5 kg.
    A nagy túzokra jellemző a torok két oldalán, az alsó csőr tövénél található, foszlott fehér dísztoll-szálakból álló bajusz. Háta vöröses árnyalatú barnássárga, fekete és világos harántsávokkal, hogy az éppen költő madarat ne fedezzék fel a ragadozók, hasa fehér, melltájéka világosbarna. Amikor a madár násztollazatot ölt, nyakpajzsa is van. Lábán csak 3 ujj van, amelyeket hatszögletű szarupikkelyek borítanak.
    Mindenevő: nagyobbrészt fűfélékkel táplálkozik, de jelentős arányban fogyaszt rovarokat, csigákat, férgeket, különböző magvakat, sőt, néha rágcsálókat vagy kisebb madarakat is. A kifejlett kakasok nagy kiterjedésű területet foglalnak el közvetlenül a szaporodási idő előtt. Különböző hangokkal, önmutogató, fenyegető magatartással próbálják megfélemlíteni riválisaikat. A tojóknak jellegzetes tánccal udvarolnak: fejüket hátrahajtják, farktollaikat felmerevítik, szárnyaikat kifordítják, torokzacskóikat felfújják. Ez a tevékenység a dürgés.
    A dürgés során az addig peckesen lépegető kakas egészen döbbenetes alakváltozáson megy keresztül. A dürgő madár alig emlékeztet korábbi önmagára, egész megjelenése kibomlott fehér rózsára emlékeztet, bajusztollai a labdányira felfújt torokzacskó miatt az égnek merednek, nyakának két oldalán kékes sávban előtűnik a nyak bőre. A teljes dürgésbe átfejlődött kakas ezt követően ide-oda, illetve harmad-, negyed fordulatokkal körbe-körbe tipeg, közben kifordított szárnyai fel és alá himbálóznak, a felfújt torokzacskó közelről jól hallható buffanó, fingó hangot hallat.
    A tojó a földön kisebb mélyedést váj, és fűvel béleli ki. Egy fészekalja 2-3 szürkészöld, barna foltos tojás.
    A populáció passzív védelemmel nem őrizhető meg, ezért aktív módszerekkel óvják. Nagy veszélyt jelentenek rá a villamos távvezetékek, ezért a Hortobágyi Nemzeti Parkban 80 kilométer hosszan föld alá helyezték az elektromos vezetékeket, más vezetékekre pedig Firefly, azaz  „szentjánosbogár” nevű, fluoreszkáló eszközöket szereltek. A túzok ugyanis nagy teste ellenére gyorsan repül (elérheti a 60 kilométer/órát is), a vezetékek pedig pont a szokott repülő magasságában húzódnak. A rosszul navigáló madár számára az ütközés csaknem minden esetben halállal jár.
    Kisebb rokona a reznek(túzok) (Tetrax tetrax), amelyik ma még ritkább, mint a nagy túzok, de valamikor vidékünkön is élt. A nagy túzokból van kitömött példány Adán, Zentán, Csókán, de más helyeken is, reznek-preparátum pedig Csókán látható.

Király János