110. Zöld levél
A SÁRGARIGÓ

    Mire e sorok a Körképben napvilágot látnak, a sárgarigók is – vándormadarak lévén – itthagytak bennünket, és afrikai telelőhelyükre utaztukban valamerre az Adrián, vagy Szicilián kóborolnak. Az Afrikában levő téli szállás felé, a tengeren mindenütt ott kelnek át, ahol az a legkeskenyebb.
Talán a sárgarigó és a kakukk az a két madár, akinek a hangja nálunk beletartozik a tájba, mert valljuk be, a tavasz és a nyár nem lenne az, ami, ha nem hallanánk, hogy „kakukk”, vagy „tilijó”.
    A sárgarigó vagy aranymálinkó (Oriolus oriolus), szerbül vuga, angolul Pirol, németül Golden Oriole, franciául Loriot d' Europe a magyarság, de a szerbség körében is rendkívül népszerű és szeretett madár, ám különféle káros ökológiai folyamatok következtében mégis a veszélyeztetett madarak nemzetközi vörös listájára került.
    A sárgarigó gazdasági jelentőségét nem szabad túlbecsülni, hogy a rovarpusztításaival rendkívül hasznos, mert a gyümölcsfélék megdézsmálásával kárt is szokott okozni. Ennek ellenére azonban a madárvédelmi törvény is a hasznos, védendő madarak közé helyezi. Az ornitológus és a természetbarát is mindenkinek azt ajánlja, hogy ne bántsák, hanem inkább óvják a rigót, a fészkelőhelyét, és minden körülmények között hagyják nyugton a madarat. Az aranymálinkó oly gyönyörű és közkedvelt tagja a madárvilágunknak, hogy vétek volna minden szándékosan elpusztított példányáért. Tehát kímélet neki, tojásainak, fiókáinak is!
    2002 volt a sárgarigó éve, de ez gyakorlatilag máig is tart. A sárgarigó, bár a magyar népléleknek fontos része (hiszen Huncut a bíró! hangzású énekével alapvető népi bölcsességet kiált a világba), a bácskai madárvilágnak is különleges tagja. Sok népi neve is van. Ezek közül a legfőbbek: sármáringó, sárga velyhe, lórió, aranymál, aranymáj, szolgabíró, aranybegy. Jellegzetes, mélyhangú tilinkóra emlékeztető közismert hangját különféle tréfás értelemmel magyarázgatják, így: „Szógabíró”, „Huncut a bíró”, „Jó a bíró”, „Kell-e dió, fiú?”.
    Különben nem sok köze van a rigókhoz, az énekes madarak rendjén belül külön család az övéké. A sárgarigók családja alapvetően trópusi fajokból áll. Színes tollazatán kívül vándorlási szokásai is utalnak trópusi eredetére. A vonuló madarak közül a legutolsóként, májusban érkezik és augusztus végén, szeptember elején már távozik is. Csak a hímek szép sárgák, a tojók jellegtelen zöldes színezetűek. Ezek hangja sem olyan szépen trillázó, mint a hímek éneke, leginkább a macska nyávogásához hasonlít. A ligetes, nem teljesen zárt területeket kedveli (ezért is ideálisak számára a gyümölcsösök), itt rak fészket. Kosárszerű fészkét mesterien szövi lombos fák ágvillájába. Csak a peremet erősíti az ághoz, az egész fészek az ág alatt található. Fészkét fűből építi, de gyakran felhasználja a szőlőkötözéshez használt műanyag rafiát (műanyag-csíkot) is. Fészekalja 3-6 darab, piszkosfehér alapon szabályos fekete foltos tojásból áll. A fiókákat a szülőpár együtt táplálja, neveli. Táplálékát főként rovarok, hernyók adják, de nem veti meg a gyümölcsöt sem.

Király János