Egyszerű halandó szemében ez egy par exellence, felsőbbrendű, amolyan földöntúli foglalkozás, hát még ha tudjuk, hogy a „mi fiunk”, adai gyerek, apja-anyja-testvére itt él közöttünk és mindennapos  ismerősünk. Szülei, László és Etelka, valamint öccse Richárd az Arany János utcában laknak. Itt ültünk le egy kellemes vasárnap délutánján a házuk tágas teraszán, és miközben az anyuka kínai palotapincsi kutyái sündörögtek körülöttünk, szagolgatták, nyaldosták lábunkat, mi pedig kötetlen beszélgetésbe kezdtünk.
    – Az egykori Jugoszláv Néphadsereg Galeb, majd Super Galeb vadászgépének vezetésére kaptam kiképzést – mondja Krisztián, – és aki csak valamennyire is ért a repülőgépekhez, az tudja, hogy ez volt a JNH első, saját gyártmányú, sikeres vadászgépe, amire a katonai körök büszkék is voltak országszerte.

Szaszúr Etelka és pilóta fia Krisztián.

    – Ez a gép nem légicsatákra szánt elfogó vadászgép, hanem kiképzésre szolgáló és földi célpontok elleni csapásmérő vadászbombázó – magyarázza Krisztián. – A fegyverzete is olyan, ami harckocsik, tankok, bunkerek, épületek, erődítmények (és sajnos, élő emberek, katonaság) kilövésére, bombázására, megsemmisítésére szolgál. Csúcssebessége mintegy 8-900 kilométer, a normális utazósebessége pedig 400-750 km. A mosztári Soko repülőgépgyárban készült és a mai Szerb Hadsereg is használja. Ez a gép igen megbízható, a légibemutatók kedvenc gépe és aero-mitingek alkalmával ma is rendszeresen láthatók, amint kötelékrepülésben hajtják végre a legkülönfélébb, műrepülői figurákat.
    Hogyan indult a pilóta-karriered?
    – Hadd mondjam ezt én – veszi át a beszélgetés fonalát Etelka, az édesanya. – Krisztián az adai nyolcosztályos iskolában kitűnő, Vuk-díjas tanuló volt és mi szülők, nagy gondban voltunk, hogy megfelelő iskolát válasszunk neki, ami jó is, meg ami nem is kerül sokba. Köszönve, hogy én a Belügyi Osztály dolgozója voltam, a kezembe került a mosztári katonaiskola hirdetménye, miszerint tanulókat vesznek fel a repülős középiskolai tagozatra. Ide adtuk be a kérvényt és sikerült is Krisztiánnak a felvételi. Mosztárba kellett neki menni, ugyanis ott volt a Tito marsall repülős gimnázium.

Krisztián az UTVA 75 kormánybotjánál

    Hát, Krisztián, hogy teltek Mosztárban az iskolaévek?
    – Nehéz volt a tanulás. Kezdetben a szerb nyelv nem kellő ismerete is hátráltatott, de ezt le lehetett győzni, mert a tanáraink, az oktató tisztek igazi szakemberek voltak és minden hátráltató körülményre tekintettel voltak. Segítettek, ahol csak lehetett. A többi meg ránk, tanulókra hárult. Mondhatom, mindenben kitettem magamért, és ma már – az elmúlt sok év távlatából – semmire sem panaszkodhatok.
    Iskolánk neve Vazduhoplovna vojna gimnazija, azaz Repülős Katonai Gimnázium volt és a sikeres egészségügyi alkalmassági tesztek, vizsgák után két évig a vitorlázó repülést tanultuk, a harmadikban ejtőernyős kiképzést kaptunk, a negyedikben pedig a jószemű oktatóink felmérték képességeinket, azt, hogy a középiskolát követő repülős akadémián ki milyen szakon folytathatja tanulmányait.

Az UTVA 75 a levegőben

    Következett hát a VVA (Vazduhoplovna vojna akademija SFRJ), azaz a JSZSZK Repülős Katonai Akadémiája. Két év elméleti oktatás Szarajevóban, majd Belgrádban, a harmadik-negyedik év pedig gyakorlati oktatással, repüléssel telt Crna gorában, Podgoricában. Ez volt a Galeb, majd a Super Galebon töltött harmadik, majd negyedik év, úgyhogy a Galebokat tövükről-hegyükig megismertem, megszerettem. Gyakorlórepüléseket végeztem velük, őrjáratoztunk és a Galebokon összesen 900 óra repülési időm van, ami nem semmi!

Amit az interneten lehet olvasni a Galebról A G-4 Super Galeb egy jugoszláviai gyártású kiképző repülő­gép. A kezdők és a haladók kiképzésére szolgáló G-2 Galeb és Lockheed T-33 felváltására szánt G-4 jelentősen különbözik név­rokonaitól, csak a megbízható, de gazdaságtalan turbójet-hajtóművet tartották meg. Vonalaiban inkább az angol BAE Hawkra hasonlít. 1978-ban szállt fel először a Super Galeb. 1982-ben állították szolgálatba, először a mostari kiképző iskolá­ban, majd 1985-től a pulai fegyveres egységnél. Az UTVA-75-ön történő alapkiképzés után a magasabbszintű oktatásban hasz­nálják. A G-4-et támadó szerepkörben is lehet alkalmazni. A típus egyetlen külföldi vásárlója Mianmar. Műszaki adatok. Funkció: gyakorló repülőgép. Gyártó: Soko Mostar. Személyzet 2 fő. Szolgálatba állítás 1982. Rendszere­sítők: jugoszláv, később szerb légierő, és Mianmar. Méretek: hossz 11,86 m, fesztáv 11,86 m, magasság 4,28m, hajtómű Rolls-Royce Viper mk 632, tolóerő 1814 kp. Repülési jellemzők. Maximális sebesség 909 km/h, hatósugár 1495 km. Fegyverzet. Beépített fegyverzet 2 x 23 mm-es gépágyú. Fegyverfel-függesztő pontok száma 4.

    Podgorica után közelebb kerültél?
    – Igen, 2006-ban Batajnicára kerültem, és 1996 óta oktatótiszt (nastavnik letenja) voltam a Galebon. Közben jött az a szerencsétlen háború, amiről részletesen nem akarok szólni, de ami mindent felforgatott. Mondhatjuk, hogy tönkretette a töretlen pályát és a reményeinket.
    Az idő azonban múlt és úgy-ahogy minden rendbejött, csak a repülősök nagyon megérezték a pénztelenséget és a krízist. Sok időnek kell még elmúlnia, hogy felálljon egy korszerű légierő, minden szükséges technikával, kiszolgáló erővel és navigációval.

A Super Galebok jugoszláv felségjellel

    Időközben megnősültem, feleségem Gabriella, péterrévei születésű, kisfiunk Olivér pedig most tíz éves.
    Jelenleg milyen gépeken repülsz?
    – A kovini – Kevevára repülőtéren volt a telephelyünk, és ott a pilótajelölteket oktattam az Utva 75 légcsavaros repülőgépen. Ez is egy hazai gyártmányú, ismert és elismert repülőgép és a tanulók ezen sajátítják el részleteiben a repülési folyamatokat, feladatokat. A légcsavaros gépünk 160-270 kilométeres sebességgel repül. A programban van mindenféle repülés, beleértve az alacsonyrepülést és az akrobatikus elemeket is. Nagy a fizikai megterhelés is: a szervezetre ható nehézségi erő 5G-ig is mehet. Jelenleg a kovini repteret megszüntették és most Batajnicán oktatok.

A Leteće zvezde (Repülő csillagok) műrepülő kötelék Galebjai

    Nem kis feladatuk van a pilótajelölteknek, hisz az elméletet is, és a gyakorlatot is el kell sajátítaniuk – akárcsak valamikor nekünk.
    Repültél-e Ada felett?
    – Erre igazán ritkán visz az utunk. Volt azonban egy érdekes eset, amikor a szomszédságban lakó egyik bácsi mondta anyuéknak, hogy „láttam Krisztiánt, itt repült egy gép és felismertem benne az arcát!”

Király János