Augusztus 20. – Szent István király napja
"HOL VAGY ISTVÁN KIRÁLY?"

    A katolikus egyház augusztus huszadikán ünnepli Szent István király, Magyarország Fővédőszentjének napját és ilyenkor a világ magyarsága egyemberként gondol első királyunkra. Róla már minden elmondhatót elmondtak, de nem árt ismételten leírni, hogy mindezidáig ő volt a magyarok legnagyobb királya, aki több mint ezer évvel ezelőtt megvetette az európai Magyarország alapjait. Apja Géza fejedelem, anyja az erdélyi gyulák családjából való Sarolt, aki még a bizánci (keleti) kereszténységet vallotta.
    Géza fejedelem fiát Vajkot, a megkeresztelkedett Istvánt jelölte ki utódjául és feleségül a bajor hercegi házból való Gizellát szerezte meg neki. A magyar törzsfők és nemzetségfők egy része, saját hatalmát féltve, nyíltan szembefordult az új, keresztény fejedelemmel. A leghíresebb lázadó vezér – a pogány módra kopasz – „Tar” Zerind fia, Koppány volt, aki az Árpádok közeli rokonaként Géza halála után még a fejedelmi méltóságra is jogot formált. Attól sem rettent vissza e somogyi vezér, hogy fegyvert fogjon a fiatal uralkodó ellen. István azonban leverte a lázadókat, Koppány vezér testét négy felé vágatta, majd az esztergomi, a veszprémi, a győri és az erdélyi kapura szögeztette ki intő példa gyanánt.

    Hasonló sorsra jutott később a Maros-vidék nagyhatalmú ura Ajtony is, aki a nagyobbik Gellért-legenda szerint „István királynak egyáltalán nem hódolt, elbizakodva vitézei és nemes urai sokaságában.” István anyai nagybátyja, az erdélyi Gyula, látva Koppány és Ajtony sorsát, meg sem kísérelte a fegyveres ellenállást, megtört, s vele behódolt az utolsó lázadó vezér.
    Ez után 1000-ben István királlyá koronáztatta magát. A szomszédos Cseh- és Lengyelországgal közel egyidőben, Magyarország is szilárd európai királyság lett, aki élvezte a környező és a távoli nagy nemzetek és hatalmak rokonszenvét és támogatását.
    A kezdetben igen szigorú, hős királyt a nép később megszerette, alakja és legendája hamarosan a magyarság és a hazaszeretet, a „megmentő” szimbólumává vált. Mindenféle bajban és balsorsban a városok és a falvak népe a szent királyt hívta – és hívja ma is – segítségül. Ezért az augusztus huszadikai szentmiséken, ünnepségeken, szerte a világon, így nálunk is, felcsendül a körmenetek áhítatos éneke:

    „ Ah, hol vagy magyarok Tündöklő Csillaga,
    Ki voltál valaha országunk istápja?
    Hol vagy István király? Téged magyar kíván!
    Gyászos öltözetben te előtted sírván.”

    A Krisztus hitére tért Szent királyunk, élete alkonyán, népét és országát féltve, önmagát és királyságát Szűz Mária oltalmába ajánlotta.
    Ezt a felajánlást örökítette meg a hírneves magyar festőművész, Barabás Miklós is, akinek ez a csodálatos képe a zentai (központi) Szent István kápolnában látható, eredetiben.

Király János