KICSIK, JELENTÉKTELENEK VAGYUNK, DE VAGYUNK!
Obornyacsa, vagyis Völgypart, vagy régi népszerû nevén Kettõs szélmalom Ada község legnyugatibb csücskében található, 365 lelket számláló kis település. Ide egyetlen aszfaltút vezet, és innen már csak földes utakon jut tovább az átutazó. A falunak egy templomocskája, óvodája és alsó tagozatos iskolája, két boltja, két tejátvevõ állomása és egy mûködõ kocsmája van. Jellegzetessége a meglévõ szélmalom, mely elhanyagolt állapotban hirdeti a közelmúltat. Egyszerû, szegény, de dolgos emberek laknak itt, akik küszködnek a mindennapi megélhetésért. Mégis sokszor és sokan lenézik, „tanyasi, buta parasztoknak” tartják õket, akik között én is élek Jómagam városi születésû vagyok, mégis remekül be tudtam illeszkedni közéjük, és nem vetem meg környezetemet. Ugyanúgy szembesülök a problémákkal, amelyek mindannyiunkat sújtanak. Szerintem a mai világban egyik legnagyobb probléma, hogy nincs összetartás. Ez ránk is vonatkozik, de ha a szükség úgy mutatja, itt még mindig megmozdul valami, az emberek szívében kisarjad az összetartás szelleme, és segítünk a bajbajutottakon. A világnak kikiáltom, hogy voltunk jugó magyarok, szerbiai magyarok és vagyunk vajdasági, de tanyasi magyarok is. Ez mind mellékes, de ha mi nem fogunk össze, és nem törekszünk arra, hogy a saját környezetünk, együttélésünk javuljon, akkor ne várjuk el, hogy mások majd megoldják. A mai globalizált világban szerintem lehetek gazdag vagy szegény, de ha az „EMBER” jellemzõ nem vall rám, akkor semmi sem vagyok. Az Isten is emberré lett Jézus Krisztus által, hogy a halandó embert értékesebbé tegye. Móricz Zsigmond egyik regényének címe: Légy jó mindhalálig, amit szerintem lehet úgy is értelmezni: légy ember mindhalálig. Ez érték, és ha nem veszem ezt komolyan, ne várjam el azt, hogy a másik annak vegye. Kicsi közösség vagyunk, és úgy éreztük, szükségünk van a segítségre, de sajnos ez nem mindig valósul meg. Most is megtörtént az elutasítás! Ez fájó volt, de az összefogás felemelte az együtt élõ lakosokat, mert akartak tenni a falujukért és a hagyományos ünnepség megszervezésért. Huszonegynéhányan, idõsek és fiatalok szépítették a falu központját és a malom környékét. A „majdnem” elmaradt kenyérünnepséget mégis megszerveztük. A helybeli óvó néni vezetésével a Gyerekkuckó tagjai „Jár a malom” játék bemutatásával , valamint az adai Vadvirág egyik tánccsoportja és az Árgyélus népi zenekar szerény, de szép kis mûsort adott elõ a malomnál.
Az összegyûlt helybeliek lelkesen tapsolták meg a mûsort, valamint szívélyesen vendégeltek meg minden jelenlevõt. A kis program végén az adai Önkormányzat képviselõi köszöntötték az egybegyûlteket és buzdították a további együttmûködésre.
A megszentelt kenyeret, melyet Keviben Molnár András plébános áldott meg, kínálgatták frissítõ itallal és süteménnyel a helybeli szervezõk. Öröm sugárzott mindenki arcáról. Kevesen vagyunk, de vagyunk, és szeretnénk összefogni azért, hogy megmaradjunk, mert mindenhol azok vagyunk, akik vagyunk. Ha „EMBER” vagyok , akkor a nehéz helyzetben és a jó helyzetben is legyek az. Nem a nagy felhajtás az ami naggyá teszi az egyént vagy közösséget, hanem az, hogy összetart, és értékeli a mellette levõt.
Molnár József
