LXII. ZÖLD LEVÉL

    A nyolcadik hónap is sok természeti tapasztalatot és felismerést hozott, főleg azt, hogy az élővilág szempontjából egyes emberek mennyire kártékonyak tudnak lenni. Irtanak növényt (fát), állatot – ahol csak érik. Egyre jobban el kell mélyítenünk magunkban annak a nemzetközi „zöld” gondolatnak az értelmét és jelentését, hogy

GONDOLKOZZ GLOBÁLISAN, CSELEKEDJ LOKÁLISAN!

    Valószínűleg mindannyian örültünk az idei hatásos szúnyogirtásnak, amikoris kétszeri repülés alkalmával annyira „kivégezték” a kellemetlen vérszívókat, hogy azzal mindenki elégedett lehetett. Azonban meglepetten és leverten tapasztaltuk, hogy ritka, nemes lepkéink is eltűntek, pedig nemzetközi környezetvédelmi törvények védelme alatt állnak. Eddig is alig-alig akadt belőlük természeti rezervátumainkban, mint a Tisza-töltés, vagy a moholi tölgyeserdő környéke, most, a „sikeres” szúnyogirtással – úgy tűnik – őket is kivégezték.
    Igen tisztelt szakember-illetékesek, nem gondolják, hogy utána kellene nézni mit mivel permeteznek, nehogy helyrehozhatatlan károkat okozzanak? Vagy búcsúzzunk el olyan természeti értékeinktől mint a barnás gyászlepke vagy a nagy gyöngyházaslepke? Számot tud adni valaki arról, hogy milyen mérgeket szórtak fejünkre idén a repülők?

    Alig egy-két nap és búcsúznak tőlünk a gólyák. Szent István-nap tájékán indulnak a nagy vándorútra, ám mi már Adán-Moholon megszámláltuk az idei gólyaszaporulatot és leverten állapítottuk meg, hogy évről-évre csökken a gólyafiókák száma. Borzalmas dolognak tartjuk azt is, hogy három helyen a gazda rendre leverte a gólyafészket és riogatta a megtelepülni készülő madarakat. Gondolják csak el, milyen ember az, aki a gólyák ellen támad? Sajnos, ilyenek is élnek közöttünk. Új rend, új értékek, új szokások? Valamikor a falu kiközösítette azokat, akik a fecskére vagy a gólyára emeltek kezet. Most meg?
    Ezen a nyáron Moholon 13, Adán pedig 11, összesen 24 kisgólya nevelkedett fel a tavalyi 38-hoz képest. Most aztán hogy kívánjunk jó utat a gólyáknak? Meg szerencsés visszatérést? Vagy mondjuk Tompa Mihállyal, hogy „Csak vissza, vissza! Nincs itt kikelet, Az élet fagyva van s megdermedett”?
    Hát így teltek napjaink, miközben dohogva próbáljuk védeni a természetet…
    A mi természetünket.

Király János