Újra és újra: a parlagfû
Július van, ilyenkor kezdõdik a parlagfûnek (Ambrosia elatior), az egyik legismertebb és legelterjedtebb gyomnövénynek a virágzása. A gyomnövényekrõl tudjuk, hogy nagyon alkalmazkodóak, mindent kibírnak, még a legváltozatosabb körülmények között is életképesek. A parlagfû a gazdasági kártételén kívül (kukoricavetésekben okoz jelentõs károkat) a fõ gondot a pollentermelésével okozza, mivel a parlagfû pollenje szénanáthát, erõs allergiás tüneteket idéz elõ az erre érzékeny egyéneknél. A szénanátha hirtelen keletkezõ, bõ váladékozással járó orrfolyás. A virágból kikerülõ pollenszemcsék ingerlõ hatására nátha és kötõhártya-gyulladás keletkezik. Nevét onnan kapta, hogy a széna szárításakor a levegõbe kerülõ virágporok (pollenek) különösen gyakran váltják ki. A parlagfû a szokásos tüneteken túl még bõrgyulladást, kiütést is okozhat. Ahhoz, hogy védekezhessünk ellene, ismernünk kell magát a növényt:
A parlagfû Észak-Amerikából származó egyéves, lágyszárú, felsõ részén dúsan elágazó, sárga virágú, magról kelõ gyomnövény. 20 cm-tõl 2 m magasra is megnõhet. Felálló, felsõ részében dúsan ágas szára rányomottan szõrös vagy érdes, tompán négy élû. Levelei egy-kétszeresen szárnyaltan szeldeltek, bemetszettek, fonákjukon rányomottan pelyhesek. Levélnyele a szárral együtt pelyhes. Nagyon szívós gyomnövény, bárhol elél. Különösen sok van belõlük töltéseken, árokpartokon, gazos, elhanyagolt területeken, utak mentén, kertekben, házak körül, gyümölcsösökben. Magvai március végén, április elején, a talaj felmelegedése után csíráznak, virágzása pedig az idõjárástól függõen július végétõl szeptember végéig tarthat. Fõleg a savanyú talajokon érzi jól magát. Homokon és kötött talajon egyaránt nõ. Egyetlen növény 8 milliárd virágporszemet képes termelni, maghozama pedig 25000-30000 db. körül alakul.
Óriási magtermése miatt csak több évig tartó, igen gondos munkával lehet védekezni ellene. A gyomnövény teljes megsemmisítésével elejét vehetjük a pollentermelésnek és természetesen a magtermelésnek is. Ezért célszerû a virágzás megkezdése elõtt a növényt kaszálással, kapálással, tárcsázással elpusztítani. Tudni kell, hogy a gyomnövény a kaszálás után nehezen regenerálódik. A mechanikai védekezésen (kaszálás) kívül vegyszeres védekezést is alkalmazhatunk.
Délelõtt és kora délután telítõdik a levegõ pollenekkel, ezért kora reggel és este ajánlott a szabad levegõn való tartózkodás, illetve a lakás szellõztetése az arra érzékeny egyéneknek. Az allergiás megbetegedések számát jelentõsen csökkenteni lehet, ha egy kis odafigyeléssel, valamint mechanikai és vegyszeres védekezéssel megakadályozzuk ennek a veszélyes gyomnövénynek a terjedését.
Sterbik Ildikó
