RAJTUNK IS MÚLIK
Valamikor a kilencvenes évek elõtt, ha egy család fel akart öltözni, vagy valamilyen mûszaki cikkre volt szüksége, átugrott Zentára vagy Becsére, azzal a tudattal, hogy ott nagyobb a választék. Ez így is volt, és a benzin se volt tétel. A kilencvenes években errõl mindinkább leszoktunk, „leszoktattak” bennünket. Ma az üzletek ellátottsága, a kilencvenes évekhez viszonyítva, lényegesen gazdagodott, de azért van még mit javítani. Ma, amikor a benzin is tételnek számít, igyekszünk itthon bevásárolni, de sajnos sokszor sikertelenül. Gyakran hallhatjuk, hogy jó lenne, ha a pénz a községben maradna, de ezért tenni is kellene valamit. A néhány hete tomboló kánikulában például, képtelenség volt ventilátort venni Adán. Mikor kell árusítani, ha nem nyáron? Hat üzletben árusítanak mûszaki cikkeket, és majd egy hét kellett ahhoz, hogy az egyik üzlet beszerezze. Azt sem gondoltam, hogy a nyár kellõs közepén, nehézséget okozhat egy strandpapucs-vétel. Elfogyott, és nem is tudják, kapnak-e még az idén – volt a válasz. Gyerekcipõk, -ruhák beszerzésérõl pedig ne is beszéljünk. Sorolhatnám tovább, de ebbõl is látszik, hogy sok esetben marad a piac, vagy irány vidékre. Apró dolgok ezek, de sok kicsi, sokra megy. Üzletek nyitnak és megszûnnek. Legtöbbjükben a vásárlóerõ gyengülésére panaszkodnak, ezzel szemben, a jól ellátott üzletek évek óta nyereséggel dolgoznak. Hajlamosak vagyunk mindent a szegénységre fogni, pedig ha az itteni vásárlókat nem tudjuk kiszolgálni, vidékit ne is várjunk. Rajtunk is múlik!
A kánikula rámutatott még egy sokkal kényesebb problémára is. Július utolsó vasárnapján, rekordszámú látogatója volt az üdülõközpontnak. Egy nap alatt majd ötezer ember kereste itt a felüdülést. Ennyi vendégük egy napon még soha nem volt, és ekkora tömeg ellátására még nem is vagyunk felkészülve. Több száz, esetleg ezer vendég sem tudta a pénzét elkölteni, úgy ment haza. Igaz, ritkán van ennyi látogató, de azért jó lenne, ha elégedetten távozna mindenki. Már többször ránk kérdeztek, legutóbb egy csókai hölgy, hogy miért nem építünk bungalókat, a medencékhez közel. Igaz, nem messze van Csóka, de ha az ember hazamegy, otthon csak a problémák várják, ezért szívesebben maradnának itt, több napig, ha lenne megfelelõ szálláshely, természetesen szolid árak mellett. Mindezek tudatában hiszem azt, hogy a turizmus fejlesztésének szükségességét senki nem vitatja. Új munkahelyek nyílhatnának, amelybõl sajnos ma még nagyon kevés van. Ezért jó látni a Termometal pályázatát, amely a napokban jelent meg, és 20 fiatal felvételét irányozza elõ. Bárcsak több ilyen, Termometalhoz hasonló munkaszervezet lenne községünkben! Mert a munkahelyek hiányában, a fiatalok továbbra is kénytelenek elmenni. Igaz, lakásproblémáinak megoldása sem egyszerû. A sok üres házon, többnyire csak az „ez a ház eladó” feliratú tábla áll. Kiadni nem akarják a tulajdonosok, így az épület, ha lassan is, de biztosan tönkremegy, késõbb teljesen lakhatatlanná válik. Rendezetlen környékeik elcsúfítják utcáinkat.
Sok minden belénk rögzõdött, nem vagyunk képesek, vagy nem is akarunk változtatni. Ilyen például az utcai deviza vásárlás-eladás. Minden bankban megtehetnénk, a piac mellett külön e célra nyílt ügyfélszolgálat, mégis vannak, akik az utcán, az inflációs idõkre emlékeztetõ módon jutnak devizához. Ahhoz, hogy Adát ne egy nagy falunak tekintsék, hogy mindenki jól érezze itt magát, a törzslakosoktól kezdve az idelátogató vendégig, nagyon sok minden rajtunk is múlik.
Gecse István
