Fiatalok tollából

Az ember és a természet kapcsolata

    Mint minden ember, én is szeretek a természetben sétálni. Ehhez az időtöltéshez pontosan megfelelő hely a Tisza-part. Amikor tavasszal ott sétálok, a madarak énekét hallgatom. Hallom, ahogy társalognak egymással, és néha még össze is kapnak. Télen a behavazott táj megmutatja a természet minden szépségét és méltóságát. Uralkodó eleme a hó, a hideg és a szél. Mindhárom erősebb, mint az ember, aki ilyenkor meleg helyre kényszerül. A madarak azonban nem menekülhetnek, csak menhelyet keresnek. Télen is velünk maradnak a harkályok, a cinegék, a feketerigók, a vízi szárnyasok közül pedig a vadkacsák. Jó, ha segítünk nekik, és élelmet teszünk ki eléjük.
    Enyhe napokon eszünkbe jut a tavasz. Megjelennek az első virágok, a korai gombák, és enyhébb szelek fújnak.
    Ez mind szép, és ha valaki szeret a természetben lenni, akkor még egészséges is a friss tiszai levegőt szívni. A természet békéjét azonban mindig megzavarja például a folyók, a felszíni vizek szennyezése, szemét eldobálása, gyárak kéményéből kiáradó, mérgező füst és az erdei fák kivágása.
    Egyszer, amikor a Tisza-parton sétáltam, észrevettem egy egészen csúnya dolgot. A nyári kiszolgálóhely leégett. Romos maradványai a zuhanyozó helyek mellett hevertek. Akkor feltettem magamnak a kérdéseket: - Miért gyújtották fel? A tulajdonos miért nem takarította el az üszkös gerendákat? Miért kell folyton valami rosszat tenni?
    Amikor közel mentem a Tisza vizéhez, láttam, hogy még a vízben is szemét úszik!
    - Vajon ez ellen mit tehetnék? – kérdeztem ismét magamtól.
    Figyelek arra, hogy a szemetet a szemetesbe dobjam, és ne tegyek kárt a növényekben. Azonban a gyárak, mint például a zentai cukorgyár és a törökbecsei papírgyár a Tiszába engedik a szennyvizet. Ezzel tönkreteszik a víz élővilágát, rombolják a környezetet. A madarak is mérgezik magukat a szennyezett élelemmel, a növények pedig elfonnyadnak. De ez még nem minden! Jönnek a favágók is, és kivágják a legszebb fákat. Utánuk kopár a táj, fáj az emberek szíve.
    Régebben olyan szép volt a Tisza-part, a folyó vize, a parkok és a játszóterek. Ma meg mindent elönt és befed a szemét! Szerintem ezek a problémák nem csak Adán merülnek fel, hanem a többi helységben, településen is.
    Arra szeretnék kérni mindenkit, hogy ne szennyezzék a Tisza vizét, hogy lehessen fürödni, és a hullámokban élvezni a nyári meleget! Ne dobálják szanaszét a szemetet, és ne vágjanak ki többé egyetlen fát sem!
    A tiszta levegőt a növényzet biztosítja. Nekünk ajánlatos minél több növényt ültetni, parkosítani. A kertekbe virágokat telepítsünk, gondozzuk, és óvjuk őket, mert szépségükkel kellemes környezetet biztosítanak pihenésre, kikapcsolódásra. Minden növényt óvni kell a mérgektől, mert bekerülhetnek a gyümölcsükbe is. Ha felborul az ember és a természet kapcsolata, abból sok bajunk származhat. Ezért az embereknek be kell illeszkedniük a természet törvényszerűségeibe, és hozzájuk kell igazodniuk. A növények, az állatok védelemre szorulnak, és az emberek összefogással segíthetnek rajtuk.
    A fiataloknak is tisztelniük kell a természetet, hisz mindannyian tudjuk, hogy az érintetlen, egészséges természet minden kincsnél többet ér!

Fehér Petra 5. b

Szomorú Sára (7.c) rajza

Beograd

Pođe voz punom brzinom
skroz, skroz…
I stigne do Beograda
pored velikih ograda.
Treba Beograd obići
i muzejima prići.
Dok se Beograd čuva,
hladni vetar duva.
U Beogradu raste voće
koje ljudi kupiti hoće.
Ima tamo jedna rupa
u kojoj se Beograd kupa.
Ima puno belih rada
u centru grada Beograda.

Sara Todorović 3.a

Önéletrajz

    Zentán születtem 1992. január 6-án. Anyukámék elmondása szerint rosszul alvó baba voltam.
    Hároméves koromban kezdtem bölcsödébe járni. Nagyon félelmetes volt az első nap, sőt a nagyobbak meg is vertek, tehát érthető, hogy többé nem akartam látni a bölcsit. Anya azt mondta, hogy ha bántanak, védjem meg magam. Másnap ez így is történt. Mikor édesanyám eljött értem, hogy hazavigyen, az óvónő elpanaszolta, hogy amikor kint játszottunk, én sorba vertem a nagyokat. Mikor hazaértünk, édesanyám figyelmeztetett, hogy csak akkor verekedjek, mikor bántanak, ne pedig akkor, mikor semmi okom sincs rá. Az idő ezután gyorsan telt, s már azt vettem észre, hogy ötéves vagyok, és óvodába járok. Igaz, hatévesen kellett volna kezdenem, de a szüleim úgy látták jónak, hogy nem árthat meg, ha egy évvel előbb indulok. Hat éves lettem, átköltöztünk a zentai útra, ezért engem is átírattak a gunarasi óvodába. Két év után elkezdődött az iskola. Egy hónappal iskolakezdés előtt el kellett menni a benti iskola tornatermébe, hogy megtudjam, ki lesz a tanító nénim. Moldvai Teréziát kaptuk, nagyszerű tanító néninek tartom. De két év múlva otthagytam a kinti iskolát, és átiratkoztam a bentibe. Ez azért volt, mert a szüleim elváltak, és apukám édesanyja, vagyis az én mamám, ott lakott az iskolától pár háznyira. Ez nem is lett volna baj, ha nem mentem volna mindig be hozzá. Ez nem tetszett a családnak, ezért a harmadik osztálytól már a benti iskola tanulója lettem. Mikor átkerültem, alaposan leromlottam, én, aki másodikig kitűnő voltam, most csak jeles lettem egész hatodikig.
    Azt hiszem, még nagyon sok jó dolog vár rám az életben.

Ada

Kad jutro svane,
Ada na noge stane.
Čuje se cvrkut ptica
pored reka, polja i ravnica.
Moja drugarica Arađanin,
sad je Ađanin.
Kad budem stara,
i sada kada sam
mlada, najlepši
grad mi je Ada!

Sara Todorović 3.a

Kertész leszek

    „Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek.” Nagy vágyam, hogy kertész legyek, ha felnövök.
    Már sok apró növényt, számtalan kis virágocskát ültettem, töveztettem. Ha eljön a kikelet, a tavasz, az idő kedvez nekik, még nagyobb kedvem támad az ültetgetéshez. Anyukámmal ilyenkor kirakjuk a szobanövényeket az udvarra, nagyobb cserepeket adunk nekik, különféle tápokkal öntözzük, minél dúsabbak legyenek. Egész nyáron szorgalmasan gondozgatjuk őket, és gyönyörködünk bennük, melyik milyen nagyot nőtt. De ha az idő ősziesebbé válik, akkor berakjuk a szobába őket. Ilyenkor apukám fát ültet, és kiszedi az úgynevezett vadhajtásokat. Az én kis fám is így született. Apukámtól elkértem az egyik vadhajtást és elültettem. Persze még nagyon fiatal voltam, és nem tudhattam, hogy nem szabad a nagyobb fa árnyékába ültetni. Minden nap locsoltam és mértem, hogy mekkorát nőtt. ”Jó híremre jól vigyázok, nem ér engem veszedelem, magamat is elültetem...”. A facsemete igen lassan növekedett, végül a nagy fát kivágtuk, szerencsémre a fám tovább fejlődött, egyre gyorsabban. Szüleim megállapították, hogy most már elég nagy ahhoz, hogy a rétbe kerüljön. Apuval közösen kiástuk, és a rétben kerestünk neki megfelelő helyet, a többi fa sorában. Már eltelt pár év azóta, mióta elültettem a fácskát, de nem hiába vártam, mert ha minden jól alakul, az idén már termés is lesz rajta. Jóízűen fogom kóstolgatni, és a család minden tagjának adok majd belőle.
    Igaz, hogy még nem tudok önállóan gondoskodni a virágaimról, sőt még a kisfám gondozásához is segítséget kérek, de nagyon igyekszem, hogy önálló és gondos munkát tudjak végezni.