Az üzletvezetésnek rögös, kihívásokkal teli útja van, amin időnként megmérkőzik az ember önmagával, az idővel, minden külső és belső körülménnyel. Az üzleti életről, a gyógyszeripar kettősségéről, és a társadalmi szerepek közötti „ügyes lavírozásról” Szabó Szilviával, az Apolo Gyógyszertár vezetőjével beszélgettünk.

    – A lakosság szempontjából évek óta húzódó probléma oldódott meg azzal, hogy az Apolo Gyógyszertár átvette az állami gyógyszertárak működtetését Adán, Moholon és Törökfalun is. Milyen jelentősége van az Apolo szempontjából ennek a változásnak?
    – Az fontos lépés, hogy az egészségház épületében magángyógyszertár működhet, és ott helyben el tudja látni a betegeket. Az állami gyógyszertár már nem rendelkezett egyes gyógyszerekkel, mert megkötötte a kezüket a közbeszerzési rendszer és a betegbiztosító alap. Az Apolonak mint magánkézben lévő gyógyszertárnak tágabb lehetőségei vannak. Az emberek talán most már tudják, és pár éven belül teljesen meg is szokják azt, hogy már itt is mindaz elérhető, amit az állami gyógyszertárban megkaphattak. Most jutottunk el arra a szintre, hogy egy állami és egy magánintézmény egyformán tud működni, de talán mi jobb minősé ellátást tudunk biztosítani. Az állami gyógyszertárral együtt az ott dolgozó embereknek a sorsát is átvettük. Ezzel jelentős szakemberekhez is jutottunk.

Szabó Szilvia, az Apolo Gyógyszertár vezetője

    – Az állami gyógyszertár átvételével párhuzamosan bezárt az azzal szemben működő nyugodt, viszonylag eldugott kis patika, ahol megvehette az ember azokat a dolgokat, amiket nem akart nagydobra verni. Hol lehet ezentúl „csöndben” gyógyszertári termékeket vásárolni?
    – Hallottam már a problémáról, gondolkodunk a megoldáson. Talán az egészségházban működő gyógyszertár az, ami kisebb forgalmú, oda szintén csak azok mennek be, akik a receptjeiket szeretnék beváltani. Kívülről is be lehet surranni, és ugyanúgy minden elérhető.
    – A világunk folyamatosan változik, a kisvállalkozások gazdasági szempontból rendszeresen akadályokba ütköznek. Hogyan tud egy gyógyszertár életben maradni?
    – Nehezen. Mivel egyre több az államilag támogatott gyógyszer van a forgalmunkban, egyre nagyobb mértékben függünk az állami utalásoktól, és ez problémát jelent. Próbáljuk előre beosztani, előre tervezett fizetésekkel. Próbálunk ügyesen lavírozni. Eddig sikerült a fizetéseket a megbeszélt időben utalni, ami nekem nagyon fontos. Kezdetben kis gyógyszertár voltunk, és ahogyan fejlődtünk, úgy bővítettük a kínálatunkat. Először a gyerekeknek szánt dolgokkal, majd ahogyan nőtt a hely, a játékokkal is. Az igényeknek megfelelően próbáljuk növelni a kínálatunkat. Vasárnap délelőtt is bejöhetnek az emberek,mindent megvehetnek egy helyen. Fontos szempont, hogy a vásárló tudjon több felől, többféleképpen elégedetten vásárolni, és elégedetten távozni.
    – A gyógyszeripar hatalmas ágazat, amely arra épít, hogy az emberek betegek. Hogyan lehet egyensúlyban maradni az emberiességgel? Célja-e ma egy gyógyszertárnak az, hogy emberközpontú maradjon?
    – Mindenképpen. Ennek megőrzése viszont nagyon nehéz. Időnként el kell döntenünk, mit csináljunk rosszul, hogy jót tegyünk a beteggel. Ha a mérleg nyelve arra dől, hogy segíteni kell, akkor oda kell adni az antibiotikumot hétvégén, ha az orvos mindenképpen felírta volna. Hétfőn beszélni kell vele, hétfőn mindenképpen el kell mennie az orvoshoz. Mi vagyunk az utolsó láncszem az orvos és a páciens között. Minden helyzetben életszerűen kell reagálnunk, és minden helyzetben a beteg az első. A munkásaimtól is ezt várom el.

Az Apolo mára már az egész községet lefedő lánccá nőtte ki magát

    – Szeptemberben ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a gyógyszertár. Milyen volt az út, amelyen a gyógyszertár egy moholi üzletből gyakorlatilag az egész Ada községet lefedő lánccá nőtte ki magát?
    – Szeptember 2-án nyitottunk. Emlékszem, az volt a kérésem, hogy a cégtábla költségeit fussa az első napi forgalom. És igen, sikerült, pár tízes híján meglett az összeg. A tíz év rövid volt, gyorsan elmúlt és sok kihívást tartogatott. Nehéz összeegyeztetni a teendőket az anyasággal, talán ez a legnehezebb. De lépésről-lépésre előre kell tervezni, felkészülve mindig a soron következő feladatra. A család az, ami nagyon fontos, a háttér, és fontosak azok a munkások is, akik a sajátjuknak érzik a gyógyszertárat.
    – Anyaság, elhangzott ez a fogalom. Anya, emellett üzletasszony és nő. Hogyan lehet valaki ma, Vajdaságban mindhárom társadalmi szerepkörben sikeres?
    – Nagyon jó családi háttérrel. Egyedül ezt nem tudja megvalósítani az ember. A férjem és a családom nagyon sokat segítenek. Nagyon jó emberek vannak körülöttem a munkahelyen is, akik helyt állnak, ha szükség van rá. Fontos a család, fontosak a munkatársak, fontos lavírozni, fontos előre tervezni. És mindig, minden helyzetben a páciens az első.