Egy eszme, egy cél, gyermekeinkért!
Beszélgetés Basity Anasztázia törökfalui tanítónővel, akit Ada község napja alkalmából díszoklevéllel tüntettek ki

    Elhivatott, sikeres és lelkiismeretes munkájáért, illetve azon törekvéseiért, amelyekkel évtizedek óta töretlen lelkesedéssel erősíti a falu közösségét, Ada község napja alkalmából a községi képviselő-testület díszoklevéllel tüntette ki Basity Anasztázia törökfalui tanítónőt, akinek igen fontos szerepe volt a helyi nyolcosztályos általános iskola megalakításában, amely az idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját, valamint éveken át szervezte a Suli-buli elnevezésű jótékonysági bált is, amelyet az iskola fejlesztése érdekében hívtak életre.

    – A díszoklevél, amellyel a község napja alkalmából tüntettek ki, óriási megtiszteltetést jelent számomra. Nagyon megható volt, amikor a községi képviselő-testület díszülésén a munkásságomat méltatták, olyannyira, hogy az elismerés átvételét követően perceken át alig tudtam megszólalni. Annak ellenére, hogy soha sem csábított semmilyen rang vagy titulus, hiszen én mindig is a gyermekekért és a közösségéért tettem a dolgomat, és értük teszem ma is. Az ugyanis mindenkinek jól esik, ha dicsérik vagy elismerik a munkáját. Éppen ezért ezúton is szeretnék köszönetet mondani a kollegáknak, a szülőknek, a falu lakosságának, amiért hittek bennem és segítették a munkámat, illetve az önkormányzat illetékeseinek, amiért felismerték és elismerték azt – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Basity Anasztázia, akinek saját elmondása szerint gyermekkori álma vált valóra azzal, hogy tanítónő lett.

    – Emlékszem, már gyermekkoromban is nagyon szerettem mesélni másoknak, volt is rá alkalmam, mivel édesapám családja igen népes volt, a környezetemben levő gyermekekkel rengeteg időt töltöttünk együtt. A kisebbek nagyon szerették, ha mesét mondtam nekik, a felnőttek pedig sokszor benéztek hozzánk, mert nem tudták elképzelni, hogy mi az a nagy csend a szobában, aztán megnyugvással vették tudomásul, hogy éppen valamelyik általam kedvelt mesét mesélem a nálam fiatalabb gyermekeknek. A Bolond Istók címűt például nagyon szerettem, de nemcsak én, hanem a hallgatóságom is. A szüleim valószínűleg már ekkor meglátták bennem azt gyermekek iránti mérhetetlen szeretet, amely meghatározta a pályaválasztásomat, és talán már ekkor kifejezésre jutott az az indíttatásom, amelynek következtében, igaz, némi kitérő után, a Pedagógiai Akadémiára iratkoztam. Az ominózus kitérő, amire céloztam, az volt, hogy tizenhat éves koromban egy kicsit meginogtam, aminek következtében először elektrotechnikai szakra iratkoztam Topolyán, ám annak ellenére, hogy később a szabadkai elektrotechnikai főiskolát is elkezdtem, időközben rádöbbentem arra, hogy nem ez az, amit csinálni szeretnék. A Magyar Szóban megláttam egy pályázatot, amelyből megtudtam, hogy különbözeti vizsgákkal felvételizhetek az újvidéki Pedagógiai Akadémiára. Nem is gondolkodtam sokáig, elmentem, felvettek, és azután sikeresen be is fejeztem ott a tanulmányaimat – emlékezett vissza Basity Anasztázia, és elmondta, 1987 óta dolgozik a Cseh Károly Általános Iskolában.
    – Az első két évben Völgyparton tanítottam, kombinált tagozaton. Ez a két év igen nehéz volt számomra, különösen a legelején, hiszen mivel frissen diplomázott tanítónőként kerültem oda, semmilyen tapasztalatom nem volt a tanításban, kiváltképp a kombinált tagozaton folyó munkában. Később azonban megszoktam azt a fajta tevékenységet, amire ott szükség volt, és egyre jobban belejöttem a tanításba. Ebben a gyerekek iránti szeretetem és a munkám iránti elhivatottságom is nagyon sokat segített. Amikor 1989-ben visszakerültem Törökfalura, már volt némi tapasztalat a hátam mögött, ezt annak ellenére is igen jól tudtam hasznosítani, hogy ott már nem kombinált tagozaton kellett tanítanom. Mivel nagyon gyorsan megszerettem a tanítványaimat, az az időszak, amikor 1989-ben átkerültem Törökfalura, nem volt különösebben nehéz számomra. Azóta is nagyon szeretem a hivatásomat. A szépsége mindenekelőtt abban rejlik, hogy minden nap újabbnál újabb kihívásokat tartogat számomra, hiszen nincs két egyforma nap, két egyforma diák, két egyforma generáció. És ez a változatosság hihetetlenül motiváló és inspiráló számomra – mesélte a díszoklevéllel kitüntetett tanítónő, aki az elmúlt évek során az oktatói-nevelői munkáján kívül a falu fejlesztésében is jelentős szerepet vállalat.

    – Falun élek és dolgozom, és itt az iskola a kultúrélet fő hordozója. Az iskolai ünnepségekre általában eljön a falu apraja-nagyja, hiszen mindenki ismeri a gyerekeket, és nagy tapssal jutalmazzák az előadásainkat. Törökfalun 1997-ig csak alsó tagozat működött, abban az évben indult el a felső tagozat. Emlékszem, egész nyáron bent voltunk az iskolában, mivel augusztus 25-ére, mire jött a tanfelügyelő, fel kellett újítanunk. A helyi közösség kezdeményezésére, a falu összefogásával 1997. október 2-án megnyílt a felső tagozat. Nagy mérföldkő volt ez a falu életében, hiszen nagyon igaz, hogy ott, ahol nincs iskola, élet sincs. A következő évtől kezdve elindult egy jótékonysági bál, a Suli-buli, amelynek szervezését tizenegy éven át irányítottam, természetesen a szülők támogatásával. A bál bevételéből modern technikai eszközöket vásároltunk és különféle felújításokat végeztünk annak érdekében, hogy az iskola minél szebb és korszerűbb legyen, olyan, ahol öröm tanulni és a tanítani is – hangsúlyozta Basity Anasztázia, és elmondta, különösebben nagy terveket nem szövöget, de a jövőben is igyekezni fog minden alkalmat, minden lehetőséget megragadni arra, hogy a falu közösségének fejlődését szolgálja, mindenkor szem előtt tartva a Suli-buli általa megfogalmazott jelmondatát: Egy eszme, egy cél, gyermekeinkért!