176. Zöld levél
ÚJ MAGYAR KUTYAFAJTA

    Igen fiatal fajtáról van szó, tenyésztése körülbelül negyven évre tekint vissza. A neve sinka. Először a Hortobágyon jelent meg, ahol a pásztorok rackajuh és szürkemarha terelésére használták. Bár az elmúlt évtizedekben a kiváló képességekkel bíró kutya a Nyírségben, Kiskunságban és a Tiszántúlon is elterjedt, az állomány 95%-a jelenleg is pásztorok kezén van. “A sinka szót a Hortobágyon a sima helyett használták, amivel a szőrzetére utaltak. Igazából nem is fajta, hanem egy gyűjtőfogalom, ami bizonyos külső standardot ír le – persze szabatosan kezelve, a pásztorok ugyanis elsősorban a használhatóság és nem a külcsín révén szelektáltak” – árulta el Tari József, aki pulitenyésztés mellett sinkákkal is foglalkozik. Bár ez a kutya küllemében a hazai “rokonok” közül leginkább a mudira hasonlít, felfelé kunkorodó farka puli ősökről árulkodik.
    “Hazai kutyafajtáink” között legritkábban a sinkával találkozhatunk, hiszen az ízig-vérig magyar tenyésztésből kialakult ebet egyelőre nem ismerte el önálló fajtaként a kutyákat világszerte osztályozó Nemzetközi Kinológiai Szövetség (Fédé-ration Cynologique Internationale, röviden FCI). Az állomány alig 1-2 ezer főt számlál, melynek legjelentősebb része pásztorok kezén van – és nem is szívesen adják ki idegennek. Attól tartanak, hogy a fajta népszerűvé válásával a tenyésztési elvek a kutya belső értékeiktől a küllem felé tolódnának, így lassan megszűnne azzá lenni, amire kitalálták: a sinka egy fáradhatatlan, kiváló terelőérzékkel bíró munkakutya.
    Heves vérmérséklete mellett el kell mondani róla, hogy tipikusan egygazdás ebről van szó. "Nálunk két sinka van, az egyik a feleségemé, a másik pedig az enyém – magyarázta Tari József, – dolgozni csak a sajátunkkal tudunk. A munka mellett egyébként apportra, labdázásra is kaphatóak, de fontos, hogy szellemileg is lefárasszuk őket, ami fizikailag sem egyszerű, nagyon bírják a strapát az ebek.”  A szigorú szelekció ellenállóvá tette a betegségekkel szemben is, rendkívül életrevaló fajta. Egyedül a hízékonyságára kell odafigyelni – a sinkának mindig bizonytalan volt a vacsorája, nem is táphoz szoktatták a pásztorok, így a labradorhoz hasonlóan ha bőséges ételt kap, képes mindent egyszerre befalni.
    A magyar fajtákat kivétel nélkül valamilyen feladat elvégzésére tenyésztették ki, és bár legtöbbjük idomult a modern kutyatartás sajátosságaihoz és követelményeihez, a pásztorok munkájának köszönhetően a sinka a terelési feladatok ellátására a legalkalmasabb. “Elsősorban egy munkájáért élő terelőkutyaként kell a sinkára tekinteni, ami gazdája minden utasítását lesve, odaadóan végzi a rá bízott feladatot. Érdemes ezt szem előtt tartani mindenkinek, aki ezzel a nagyszerű ebbel szimpatizál, mert meg kell őriznünk eredeti értékeit” – emelte ki a tenyésztő.(greenfo)
    Adán is van eredeti sinka, ám ő még névtelen akar maradni.

Király János