Teológiai gondolatok
SZENTHÁROMSÁG NAPJÁRA

    Amikor mintegy kétezer évvel ezelőtt a Szentlélek kiáradt Krisztus apostolaira, akkor egyértelművé vált számukra, hogy az a bátorság és elszántság, mellyel hirdetni merték (és kezdték) a Jézusról megtapasztalt dolgokat és Jézus tanítását, annak a Léleknek a műve,akinek eljöttét az Úr a Vigasztaló elküldésével jelölt meg.
    A Szentlélek a keresztény teológia szerint egylényegű az Atyával és Fiúval, mindkettőtől származik. Ő az Atya és a Fiú ajándéka. A világ teremtésekor a Szentlélek lebeg a vizek felett, ő általa válik a káosz rendezett szépségű valósággá, Jézus a Szentlélektől fogant, és ő általa adja oda magát  áldozatként az ember üdvözülésére. A Szentlélek segítségével válik az ember krisztusivá, azaz lelki emberré, hisz neki tulajdoníthatjuk azokat a megtéréseket, melyeket megélhetünk, ha hagyjuk,hogy Isten  Szent Lelke munkálkodjon bennünk. A Léleknek köszönve tudunk ellenállni a kísértéseknek, a világ bűnös csábításainak, az ő segítségével juthatunk el az élő és érett hitre is.
    Az egyház is a Lélek műve. Nemcsak az Egyház létre jötte, hanem annak Krisztus elé vezetése is a Szentlélek működésének eredménye.  Ő vonz a hitközösségekbe, és ő tesz tanúságot Istenről a szívünkben.
    A pünkösdi Lélek-kiáradás arra is lehetőséget teremt, hogy közelebb jussunk annak a keresztény hitigazságnak a megértéséhez, mely a Szentháromságról szól, és amely oly sok teológiai vita után is többé-kevésbé felfoghatatlan az emberi értelem számára. A Szentháromság megértése azért felfoghatatlan az emberi elme számára, mert nem lehet véges ésszel megérteni azt, ami végtelen. Csak azt tudjuk róla, amit a Szentírás közöl velünk: hogy egy Isten (lényeg) van három személyben. A Biblia ószövetségi része még nem beszél a Szentháromságról. Minden rá vonatkozó magyarázat a Biblia említett részében csak meddő próbálkozás. Majd csak az Újszövetség néhány jelenete fogja elénk tárni a Szentháromság valóságát (pl. Jézus megkeresztelkedése, vagy János könyvének 14. fejezetének több utalása is), amely azonban teljes megnyilatkozása ellenére sem tárja fel a Szentháromság titkát, hanem megmarad örök misztériumában. Ezért van az, hogy amikor a Szentháromságról beszélünk, meg kell elégednünk a képi kifejezésekkel és ábrázolásokkal, hisz az emberi nyelv nem képes megfogni a végtelen valóság teljes lényegét. Nem hiába mondja Szent Ágoston, a nagy teológus, hogy az Atya az, aki szeret, a Fiú az, akit szeretnek, a kettőjük közti szeretet pedig maga a Szentlélek. Az a Szentlélek, aki az Atya és Fiú szeretetének túlcsordulása, és aki maga a harmadik isteni személy.
    Amennyiben figyelmesen olvassuk a Biblia szövegét, akkor világossá válik előttünk, hogy a Szentírás ezt a három isteni személyből álló egylényegű Istent tökéletes harmóniában élő, közösségi modellként mutatja be az olvasó számára. A Szentháromság nem a világtól eltávolodott, hideg valóság, hanem a három isteni személy olyan egysége, melynek legfőbb ismérve a tökéletes szeretet. Ebben az eszményi közösségben működik a teremtő Atya, a megváltó Fiú és a megszentelő Lélek.
    Adja Isten, hogy mi is igent tudjunk mondani Isten szeretetére, és hogy mindennapjainkban a szentháromságos egy Isten szeretete legyen minden cselekedetünk vonatkoztatási pontja.

Morvai Matild, MA