ÚJRA HÓDÍT A MÉZESKALÁCS

    Mármint az olyan mézeskalács, ami elsősorban ajándéknak készül és fényes pályafutását az 1700-as évek elején kezdte, mégpedig a vásárokon! Nemcsak én mondom ezt, hanem a mézeskalács-készítő dinasztiák késői leszármazottai is, akik – az új idők modern eszközeivel készített mézeskalácsaikkal – igyekeznek megnyerni kuncsaftjaikat.

    Nem is olyan régen, 2014-ben, az Adán megtartott 44. MIRK ideje alatt fedeztem fel a bejárattal szembeni kirakodóvásáron egy ízlésesen letakart asztalon celofánba csomagolt, újszerű, tetszetős, apró ajándékok sokaságát, amikről - jobban megnézve - kitűnt, hogy miniatűr mézeskalácsok, színes, tarka rajzolattal. Olyanok, akár az élsportolók nyakába akasztott, ékes aranyérmek, csak ezekbe, a megkapásuk öröme után, azonnal igazából bele is lehet harapni.
    E piciny remekművek készítője az adai Tóbiás Veronka, aki – azóta már megtudtam – Veronka ajándék mézesei cím alatt az internetre, a facebookra is felrakta a termékeiről készült fotókat. De, visszatérve, hogyan is történt az a MIRK-es eset?
    – Semmi különös – mondja szerényen Veronka. – Én a tavalyi, adai MIRK-en nem állítottam ki se kézimunkákat, se mézeskalácsokat, csak a bejárat előtti árusok között tettem közszemlére mézeseimet, amiket ott meglátott ott Bada úr, a MIRK-ek szervezője is, majd az egyik adai szervező Tóth Piroskához fordulva megkérdezte, miért nincsenek ezek a színek "kézimunkák" kiállítva a nagy seregszemlén? Piroska mondta neki, hogy azért, mert készítőjük nem nevezett be a kiállításra, mire Bada úr megkérte őt, beszéljen velem és egy kollekciót rögtön vigyek be az adai kiállítók csarnokába!
    Így is lett, utána pedig ugyanott nívódíjat kaptam mézeseimre! – mondja Veronka.

Tóbiás Veronka

    Nekem meg az jutott eszembe, hogy mennyire szeretik, jobban mondva kedvelik az emberek a mézeskalácsokat, hisz már évszázadok óta (az 1700-as évektől van rá adat) vásárokon és egyéb alkalmas helyen árulják, készítőik pedig külön céhekbe tömörültek. Mi több, a múlt század eleje óta népszerű dalokat is szereztek róluk, amelyek között az egyik legismertebb:
    Mézeskalács szívet küldök neked,
    tükör lesz a közepén.
    Hogyha beletekint huncut szemed,
    reád kacagok én.
    Az a mézeskalács az én szívem,
    s az én lelkem a tükör.
    Az írás a szívem, neked üzen
    igaz szeretetről.
    – Nálam az egész úgy kezdődött – mondja Veronka –, hogy 6-7 évvel ezelőtt valami egyedi ajándékot (nem kínait!) akartam adni és már akkor kigondoltam magamban a mézeskalács figurákat. Nem is volt az túl nehéz, mivel férjemmel korábban cukrászok voltunk, így értettem az édességek készítéséhez. Csináltam hát kis házat, szekeret, pontosabban kordét csokimikulással, nyalókával. Mondhatom, igazi meglepetés volt, mert lányom valami nagyobb ajándékra gondolt, de a gyerekek igencsak megörültek neki: az egyikük azon nyomban le is tört egy darabkát a tetőből és bekapta!

Az unokák: Máté és Ádám

    Láttam, hogy a mézeskalács-figura telitalálat, mert ha az én unokáim szereti, akkor a többi gyerek, sőt a felnőttek is szeretik! Elkezdtem velük variálni. Az adai Első Helyi Közösségben kézimunka kiállítást tartottak és oda készítettem mézeskalácsból ajtókopogtatót, ablakdíszt, szíveket stb. és sikerük volt. Valaki megkérdezte "Eladó?" Gondoltam, miért ne? és akkor valami beindult. Még a kiállítás ideje alatt Óbecséről rendeltek is fehér karácsonyfa díszeket, máshonnan meg más figurákat.
    ● És volt valami külön indíték is?
    – Igen. Volt akkoriban Szabadkán egy barátom, Zlatko, aki nagyon közel állt hozzám, mindenben támogatott, biztatott. Sajnos, azóta ő is meghalt, és én most valójában minden mézesemet az ő emlékére készítem. És igyekszem minél szebben dolgozni, mert meg szeretnék felelni az ő bíráló tekintetének.
    Veronka a kezdetektől nagy utat tett meg! Mostani munkái mind-mind apró színes, remekművek. Amint mondja van már cukormázas, aztán festett, majd natúr verzió és van saját bevált receptje is, ami azonban titok.

A Zentára készült horgász-házastárs mézeskalács

Adai rendelésű mézes-díszdoboz és tartalma házassági évfordulóra

    ● Csak gondolomra csinálja, vagy van rendelése is?
    – Vannak rendeléseim. De az érdeklődők sokszor tanácstalanok. Azt mondják, ajánljak én valami szépet, úgyis jobban tudom, mit lehet kihozni a kalácsból. Érdekes volt egy zentai asszony esete, aki házassági évfordulójukra szerette volna meglepni és megajándékozni a férjét, de nem tudta kitalálni mivel? Akkor jöttem én. Kérdezgettem, mi a férje szokása, szenvedélye, mire elmondta, hogy nagyon szeret horgászni, sőt gyakran együtt űzik ezt a hobbit. "Na, megvan!" – gondoltam és azon nyomban megszületett a tervem: Készítek egy kinyitott mézeskalács-könyvet, benne a lapon látható lesz a szöveg, meg egy kép, amint a vízparton ül a férj és a feleség – horgászva! Persze, ebből nem lett volna semmi, ha nem lenne jó rajzkészségem, de szerencsére, abban nem szűkölködök. Nagyon tetszett a megoldás és hallottam, hogy a férjnél is telitalálat volt!
    – Néha csak szimbolikus elismerést kapok munkáimért. Történt egyszer, hogy belgrádi kiállításon vettem részt, ahova egy pazar munkát készítettem. Szarvasok húzták a szánt az erdőben fenyőfák között. Minden figura szépen, részletesen ki volt dolgozva, be volt festve, mégis másnak ítélték oda a fődíjat. Nem mondom, rosszul esett, de elégtétel adott, amikor a hátunk mögött ülő házaspárból a férj – nem tudván, hogy én vagyok a készítőjük – ezt mondta feleségének: "Izélem én az egész zsűrit, a döntésével együtt, amikor az őzek és a szán messze a legjobb munka!"
    Elmondanám még, hogy ezek a mézesek mind-mind időigényesek és komplett embert kívánnak! Én sokszor olyankor dolgozok, amikor mások ünnepelnek. Szükségem van a nyugalomra is, ezért igencsak az éjszakát választom az alkotásra.
    ● Nagyjából mindannyian ismerjük a mézeskalácsok történetét és szerepét, de mondja már, meg szabad ezeket enni?
    – Persze, hogy megszabad! De vétek megenni, mikor olyan szépek, hogy napokig, hetekig lehet bennük gyönyörködni. Viszont van erről egy érdekes mézeskalácsos sztori, ezt még elmondanám:

Veronka munka közben

Legújabb munkái

     Történt egyszer – szól az adoma –, hogy egy falusi legény elindult a búcsúsok sátrai között és megállt a mézeskalácsosok előtt:
    – Tessék, fiatalúr, válasszon magának, szép szívet a mátkájának!
    A legény megállt a legkedvesebben kínáló mézesbábos sátra előtt:
    – Mézeskalács szívet kérek – mondta némi habozás után, nagyon szemérmetesen, még a szemét is lehunyta.
    – Ez a legény nagyon szerelmes lehet – súgta férjének a mézeskalácsos asszony és a kirakott, különböző nagyságú szívekre mutatott.
    – Tükör is legyen a közepén – mondta a legény.
    – Igen, tükör is lesz a közepén, mindjárt adom – és nyújtotta az egyik mézeskalács szívet.
    A legény csak nézte, már kezdett kínossá válni a helyzet, mikor megszólalt:
    – Nincsenek rajta galambok! – nyögte ki.
    Elrepültek, te hülye, gondolta a férj, a mézeskalácsos, de nem mondta ki, hanem kutatni kezdett a szívek között, hogy megtalálja a tükörrel és galambpárral díszítettet. Volt olyan is köztük: galambpáros, ami után a kalapos falusi legény vágyakozott. Azt aztán szótlanul átvette, árnyalatnyi mosoly futott át az arcán, miközben fizetett, majd egy közeli fának támaszkodva elégedetten majszolni kezdte. Közepén ott volt a tükör, és a szerelmes galambok...

    A magam részéről gratulálok Veronkának a mézeseihez és mindenkinek ajánlom, keresse fel a facebookon a Veronka ajándék mézesei című oldalt és gyönyörködjenek a szebbnél-szebb munkáiban!

Király János