Virágzó természet

    Sárga, zöld, és végül a föld szürke színezete felváltva tündöklik a határban, és tárul szemünk láttára településünket körülölelve. Igaz, az olajrepce már elvirágzott, a hatalmas sárga táblák, méz ízű illata elszállt, de ittlétükkor nagyon is tetszetőssé tették a panorámát. Most a ringó búzatáblák, valamint a bársonyosan hullámzó árpamezők még varázslatosabbá teszik a tájat. Itt-ott a kukorica, a napraforgó, a szója bújik kifelé erőteljesen a földből, másabbá téve a szürke mivoltát. Próbálkoznak versenyt futni a föld szeretett fiaival, a gyomokkal, melyek úgyszintén érvényesülni akarnak az általunk elültetett magokkal. De nemcsak a mező, a határ tündöklik, hanem a településeken belüli növényzet is. Az akácfák dugig megrakodva, ágaik roskadozva hajolnak a föld felé a sok-sok virágtól. Közben a méhek körülzümmögik őket, szedve az értékes nedűt a mézhez. A tavasz megérkezett, burjánzó virágözön és szépsége itt van, és számunkra szebbé teszi környezetünket, a mindennapjainkat. Vegyük észre, s csodáljuk meg!
    Szent Márk napján a hagyomány és az egyházi szokás szerint búzaszentelést ünneplünk. Hálát adva a zsenge termésért, valamint kérve a Teremtőt az áldásra, a bőséget termésre, a mindennapi kenyérre. De nemcsak arra, hanem minden termésre is kérjük, melyet termelni szeretnénk a földben, mert szükség van rá. Törökfalun a helybeli hívők főt. Kormányos Zoltán plébánossal a Laták-keresztnél gyűltek össze, hogy megszenteljék a zsenge búzát. A Valkai soron is búzaszentelésre került sor, azon a búzaparcellán, melyet majd az aratóünnepség alkalmával hagyományos módon learatnak a résztvevők. Itt főt. Kurin István segédlelkész az egybegyűlt helybeli és vidékről érkező hívőkkel szentmise keretén belül szentelték meg a zsenge búzát. Az adai önkormányzat képviseletében Búcsú Attila és Urbán Mónika is jelen volt ezen ünnepségen.

Képek a völgyparti jégverésről

    Törökfalun második alkalommal került sor az idén április 28-án az egyszerűsített honosítási kérelmek átadására. Magyarország szabadkai főkonzulja, dr. Menyhárdt Attila és munka-társai tíz családtól, azaz 18 sze-mélytől vették át a honosítási kérel-meket, azaz a szükséges papírokat, melyeket összegyűjtöttek ahhoz, hogy Magyarország állampolgáraivá lehessenek a közeljövőben.
    Miközben a burjánzó tavasz kibontakozott a majálist ünneplők is ki-ki a maga módján megünnepelte a munka ünnepét, vagyis a tavasz kibontakozását. Volt sütkérezés, játék, mulatság, sőt még májusfa-állítás is. Völgyparton a település központjában az idősek klubjába járók egy kidíszített fát állítottak fel. Végezetül a csodálatos természethez térve vissza, csak egy szomorú folt van, amely beleront a környezetünkbe, az pedig azoknak a permetszereknek a bűzös illata, melyeket szétfújunk földjeinkre. De sajnos a modern technológiával kifejlesztett hibridjeink nem teremnek e vegyszerek nélkül, sőt még a gyomnövényekkel sem tudnak versenybe szállni, még a mi kétkezi munkákkal sem. Ezért hát csak szívjuk mélyen az illatot, mely munkánk után árad. De nézzünk csak fel a virágzó akácfákra, a sok virágra, milyen bő termésre számíthatunk az idén. Hát legyen úgy, de legalább annyi teremjen, amennyire szükségünk lesz a mindennapjainkban.
    Ui.: Május 19-én este 9 és 10 óra között Völgyparton jégzúdulás érte a településünket. Körülbelül tizenöt percig zuhogott, verte azt, amit csak ért. Most zöld cseresznyéhez hasonló nagyságú jegek hullottak. A tető, de még a falak is hangosan zuhogtak a jégtől. A földet beterítve fehérségével, és a sok levél törmelékkel haladt odébb a jégeső, magunkra hagyva minket a kérdéssel: mi van a kint a növényzettel a határban? Elsősorban a kalászosokkal, és majd a többivel is, melyek még alakulófélben vannak. Hát ne is mondjam, a májusi eső aranyat ér de, nem jéggel!

Molnár József