Nyelvi figyelő
KITAKAR

    Újabban úton-útfélen sok mindenkit megszólaltatnak a tévében. János bácsi nyilatkozik, milyen lesz a termés, ha sok eső lesz, ha szárazság lesz, ha sok lesz a napsütés, vagy éppen a kártevőkkel kell felvenni a harcot. Mari néni nyilatkozik, hogy ő a szomszéd házban folyó veszekedésről nem hallott semmit, nem látott semmit, nem tud semmit, de ha tudna, azt se merné elmondani. Gyakran megesik, hogy a nyilatkozók nem járulnak hozzá ahhoz, hogy megmutassák az arcukat, és a tévében az adott eset kapcsán készített riportban az arcok helyén csak egy elmosódott homályos foltot, egy pacnit lehet látni. A teljes alakot, a ruházatot mutatják, csak az arcot nem.  Elég zavaró így, de a riporter szinte mindig előrebocsátja, hogy a riportalanyok kifejezett kérésére „kitakarták” az arcokat. Kitakarták? Miért nem inkább eltakarták, vagy letakarták?
    A „ki” igekötőnek számtalan jelentése van. Az Értelmező szótár+ tizennégy különböző jelentést sorol fel, ezek közül egy sem használatos abban az értelemben, mint amire az adott esetben gondolnunk kell, inkább az ellentétét jelenti. A szótár által megadott egyik példamondatot olvasva – „Meleg volt, ezért takarta ki a kisbabát” – mindenki arra gondol, hogy valaki levette a takarót a babáról, és nem arra, hogy éppen eltakarta volna a kicsit valaki elől. A „kitakar” az „elfed” jelentésben csak a médiában használatos, és a nem bennfentes fül számára még sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy megszokja ezt az új jelentést. Érdemes lenne utánajárni, honnan került be a média nyelvébe ez az új jelentés, ami mögött az általunk megszokott szemlélettől eltérő nyelvi szemlélet húzódik meg.
    Hasonló szemléleti változást figyelhetünk meg akkor is, amikor pl. azt szeretnénk elérni, hogy valaki kapcsolja ki a tévét, és ezt így mondjuk: „nyomd ki!”  (mármint a kapcsológombot). Újabban ezt is egyre gyakrabban lehet hallani, de elég idegenül hangzik számunkra. A megszokott módon ez a felszólítás vagy úgy hangzana, hogy „zárd el”, vagy úgy, hogy „kapcsold ki!” A mi nyelvi szemléletünk szerint bekapcsolásnál, indításnál benyomjuk, vagy megnyomjuk a gombot, de a művelet befejezése alkalmából kinyomni nem szoktuk, illetve csak akkor, ha ki akarjuk szerelni, ki akarjuk venni.
    Valószínűen idegen nyelvi hatás következtében, tükörfordítások révén kerültek be nyelvünkbe ezek a megváltozott jelentésű igekötők, illetve igekötős szóalakok. Ezek is jó példák arra, hogy a különböző nyelvek különbözőképpen érzékelik, egymástól eltérő módon ragadják meg a világot. Mint csepp a tengerben, még egy igekötő, a fenti esetekben felhozott ki- igekötő eltérő jelentése is beszédesen példázza ezt.

Hódi Éva