Író-olvasó találkozó Adán
A Szarvas Gábor Könyvtár szervezésében május 8-án 18 órai kezdettel a könyvtár olvasótermében irodalmi est szem- és fültanúi voltunk, melynek vendége Srđan Srdić nagykikindai író volt; Milena Živkov irodalomkritikus beszélgetett vele.
Az írónak legújabb könyve került bemutatásra, amelynek címe: Sagorevanja (Elégetések). Srđan bevezetőként elmondta, hogy most jár először Adán, de nagyapja és nagyanyja itt dolgoztak, édesanyja itt járt általános iskolába, majd később elköltöztek Nagykindára, és ő már ott született! Azután arról beszélt, hogyan született meg első kötete, amely regény, majd első elbeszélés-kötetéről mesélt. Regényét Horvátországban írta, ahol az író egy hónapig tartózkodott egy kis isztriai faluban. Milena Živkov azon kérdésére, hogyan született meg a második elbeszélés-kötete, valamint miért e fura cím, Srđan Srdić a következőket mondta: „A könyvnek elég érdekes előzményei vannak, ugyanis az előző hasonló kötet a kiadó bakijával jelent meg, de nekem sem tetszett a szöveg, így csiszoltam rajta, és úgy adtam át a kéziratot a kiadónak, végül tavaly e címmel jelent meg ez az elbeszélés-könyv. Arra törekedtem, hogy az itt megjelent elbeszélések érdekesek legyenek, mondanivalójukat az életből merítettem, némi képzelőerő is beleszövődött, ugyanakkor vigyáztam a kötet nyelvi kifejezésmódjára; szeretem a tiszta nyelvkifejezést, az egyszerűséget, és ez talán a kötetben megírt elbeszéléseken is érződik. Az ötletet részben a nagykikindai Vasöntöde adta, másrészt én a volt ipari zóna közelében lakok, és az ott élő emberek mindennapjai, a munkanélküliség, valamint társadalmunk nehézségei. A fura cím pedig visszavezethető ahhoz, hogy nagyapám nehéz testi munkát végzett az öntödében, de átvitt értelme is lehet. Hát valahogy így született meg ez az elbeszélés-kötet! Kicsit azonban visszakanyarodnék első kötetemhez: többen jelentkeztünk a Borislav Pekić ösztöndíjra, többek között én is; kéziratomra megkaptam az ösztöndíjat, így bírtam kiadatni első könyvemet“ – mondta az író. Továbbá arról is beszélt, hogy négy évig gimnáziumi tanárként dolgozott, és ez jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a könyvírás felé forduljon. Említett több neves szerb írót, akik közül többel barátságban, ismeretségben van: David Albaharit, Filip Davidot, Bekićet, ugyanakkor beszélt arról is, hogy Franz Kafka halála után lett elismert író, életében nem igen kedvelték és nem ismerték. Arról is beszélt, hogy az említett szerb írók nagy hatással voltak, és még ma is vannak reá, sokat tanult tőlük, ami az irodalmat illeti. „Én nem azt nézem, hogy irodalmi estjeimen hányan vannak jelen, inkább azt, hogy megértenek-e, és tetszik-e mindaz, amiről beszélek, írok könyveimben! Az a szomorú hogy nálunk egyetemisták nagyon kevesen vannak jelen köteteim bemutatóján, míg két-három héttel ezelőtt Kijevben (Ukrajna) a jelenlevőknek legalább 30%-a egyetemi hallgató volt“ – mondta Milena Živkov kérdésére Srđan Srdić. Több dologról is beszélt még az író, végül Natalija Gavrić Ugarak tanárnőnek és e sorok szerzőjének kérdésére válaszolt!
Bálizs Géza