Író-olvasó találkozó Adán

    A Szarvas Gábor Könyvtár  szervezésében május 8-án 18 órai kezdettel a könyvtár olvasótermében irodalmi est szem- és fültanúi voltunk, melynek vendége  Srđan  Srdić nagykikindai író volt; Milena Živkov irodalomkritikus beszélgetett vele. 
    Az írónak legújabb könyve került bemutatásra, amelynek címe: Sagorevanja (Elégetések). Srđan bevezetőként  elmondta,  hogy  most  jár  először  Adán,  de  nagyapja  és  nagyanyja  itt  dolgoztak,  édesanyja  itt  járt  általános  iskolába,  majd  később  elköltöztek  Nagykindára,  és ő már  ott  született! Azután  arról  beszélt, hogyan  született  meg első  kötete,  amely  regény,  majd   első  elbeszélés-kötetéről  mesélt. Regényét  Horvátországban írta,  ahol  az  író  egy  hónapig  tartózkodott  egy  kis   isztriai  faluban. Milena  Živkov  azon  kérdésére,  hogyan  született  meg  a  második  elbeszélés-kötete,   valamint  miért  e  fura  cím,  Srđan  Srdić  a  következőket  mondta: „A  könyvnek  elég  érdekes előzményei  vannak,  ugyanis  az  előző  hasonló  kötet  a  kiadó  bakijával  jelent  meg,  de  nekem  sem  tetszett  a  szöveg,  így  csiszoltam  rajta,  és  úgy  adtam  át  a   kéziratot  a  kiadónak,   végül  tavaly  e  címmel jelent meg ez az  elbeszélés-könyv.  Arra  törekedtem,  hogy  az  itt  megjelent  elbeszélések  érdekesek  legyenek,  mondanivalójukat  az  életből  merítettem,  némi  képzelőerő  is  beleszövődött,  ugyanakkor  vigyáztam a  kötet  nyelvi  kifejezésmódjára;  szeretem  a  tiszta  nyelvkifejezést,  az  egyszerűséget,  és  ez  talán a kötetben  megírt  elbeszéléseken  is érződik.   Az ötletet  részben  a  nagykikindai  Vasöntöde  adta,   másrészt  én  a  volt  ipari  zóna  közelében  lakok,  és  az  ott  élő  emberek mindennapjai,  a munkanélküliség,  valamint  társadalmunk  nehézségei.   A fura cím  pedig  visszavezethető  ahhoz,  hogy  nagyapám  nehéz  testi  munkát  végzett az  öntödében,  de  átvitt  értelme  is  lehet.     Hát  valahogy  így  született  meg  ez  az  elbeszélés-kötet!  Kicsit azonban  visszakanyarodnék  első  kötetemhez:  többen  jelentkeztünk a  Borislav  Pekić ösztöndíjra,  többek  között  én  is;  kéziratomra  megkaptam az ösztöndíjat,  így  bírtam  kiadatni  első  könyvemet“ –  mondta  az  író.  Továbbá arról is  beszélt,  hogy  négy  évig  gimnáziumi  tanárként  dolgozott,  és  ez   jelentős  mértékben  hozzájárult  ahhoz,  hogy  a  könyvírás   felé  forduljon.  Említett  több  neves  szerb  írót,  akik  közül  többel  barátságban,  ismeretségben  van:   David Albaharit,  Filip  Davidot,  Bekićet,  ugyanakkor  beszélt  arról  is, hogy  Franz  Kafka  halála  után  lett  elismert  író,  életében  nem  igen  kedvelték  és  nem  ismerték. Arról is beszélt,  hogy  az említett szerb  írók  nagy  hatással  voltak, és  még  ma  is  vannak  reá,  sokat  tanult  tőlük, ami  az  irodalmat  illeti.  „Én  nem  azt  nézem,  hogy  irodalmi  estjeimen  hányan  vannak  jelen,  inkább azt,  hogy  megértenek-e,  és  tetszik-e  mindaz,  amiről  beszélek,  írok  könyveimben!  Az a szomorú  hogy  nálunk  egyetemisták  nagyon  kevesen  vannak  jelen  köteteim  bemutatóján,  míg két-három  héttel  ezelőtt Kijevben (Ukrajna) a  jelenlevőknek legalább 30%-a  egyetemi  hallgató  volt“ – mondta  Milena  Živkov  kérdésére Srđan  Srdić. Több  dologról  is  beszélt  még  az  író,  végül  Natalija  Gavrić  Ugarak  tanárnőnek  és  e  sorok  szerzőjének  kérdésére  válaszolt!

Bálizs Géza